Szakmai tervünkben összesen 12 egy – és többnapos tanulmányutat irányoztunk elő, különböző helyszínekre, különböző témakörökre fókuszálva. A projekt fizikai megvalósításának szakaszában elhatalmasodó világjárvány ezen a ponton beleszólt elképzeléseinkbe, és összességében így „csak” 10 tanulmányút megvalósítására volt lehetőségünk, de még így is túlteljesítettük a 36 hónapos megvalósítási időre kötelezően vállalandó tanulmányutak számát. A tanulmányutak során több módszert (pl. vita, előadás, gyakorlat, stb.) is alkalmaztunk, melyek lehetővé tették a külföldi és a hazai szakemberek közötti ismeretátadást és együttműködést. A tanulmányutak tervezésénél alkalmanként 30 fő részvételével számoltunk, amely számot több esetben is sikerült túllépnünk. A helyszínek kiválasztásánál szempont volt, hogy megismerhessük a tanulmányozni kívánt módszert, a tapasztalati úton való tanulás lehetőségét, a hagyományokból táplálkozó létfenntartás fortélyait.
1. tanulmányút – Mezőkövesd
Népi iparművészek nyomában a messze földön híres Mezőkövesden jártunk, hagyományőrző programokba ágyazott tapasztalati tanulás céljából. A matyók és a palócok, jóllehet, külön etnikumként tartják őket számon, genetikailag egységes népcsoportként határozhatók meg szláv gyökereik miatt. Mezőkövesdi tanulmányutunk alkalmával igyekeztünk olyan programokat szervezni, amelyeken keresztül a résztvevők betekintést nyerhetnek a népi iparművészetek tárházába. Fontosnak tartottuk, hogy minél közelebb hozzuk a csoportot a különböző iparművészeti tevékenységek megismeréséhez. Ennek megfelelően utunk során ellátogattunk egy népművészeti boltba, voltunk a Matyó Múzeumban, megtekintettük a Jézus Szíve templomot, valamint eltöltöttünk pár órát a Matyó Portán.
A népművészeti boltban rövidáru, méteráru és népviseletkészítés egyéb kellékei szintén megtalálhatóak voltak. A csoportunk tagjai örömmel tapasztalták, hogy mind az anyagok színvilága, mintája, mind a fellelhető kellékek alkalmasak akár a mi viseletünk bizonyos elemeinek elkészítéséhez is. Érdekes volt számunkra megtapasztalni, hogy ahogy nálunk külön szakosodnak a hímezni való minták „verésére”, úgy ott is megtalálhatóak a boltban a különböző vert terítők, falvédők, házi áldások. Mivel utazott velünk gyakorlott népviseletkészítő is, akár a vásárláshoz is kérhettünk tőle tanácsot. A Matyó Múzeumban az állandó kiállításon kívül a Matyó Baba időszaki kiállítást is megtekinthettük. Ez hatalmas élmény volt, hiszen a gyermektől egészen az idősebb korosztályig mindenkinek alkalmas viseleteket láthattunk. Csoportunkban népviseleti babakészítő is volt, ezért különösen érdekes volt, hogy például a babák testének készítését is bemutatták a kiállítási darabokon keresztül. Az állandó kiállítás keretein belül részletes képet kaphattunk nem csupán a matyó viseletek, hanem a különböző iparművészeti tevékenységek jelenlétéről is. A Matyó Portán megtekinthettük, hogy a házigazdák maguk készítik a helyben megvehető, hímzett terítőket, babákat, sőt, még a férfiak által viselt jellegzetes kalapot is a házaspár férfi tagja készíti egyedül az országban. Így a csoport tagjai könnyed beszélgetés formájában cserélhettek tapasztalatot a készítőkkel. A tanulmányút befejező szakaszában élénk beszélgetést, vitát folytattunk a látottakról, hallottakról. A mezőkövesdi minta sok szempontból tanulságos projektünk szempontjából. A turisztikai látványosság szempontjából érdekes, rendkívül gazdag és sokrétű gyűjteménynek köszönheti a Matyó Múzeum látogatottságát. A múzeum, mint hívogató, csalja ide a messzi földről érkezőket, hiszen olyan vizuális élményt kínál, amely egyedülálló. Erre a kuriózumra aztán többféle helyi specialitás is ráfűzhető, aminek következtében a város és környéke akár több napra is le tudja kötni az odalátogatók figyelmét. Talán sokan nem gondolják végig ezt gazdasági szempontból, de a diskurzus végére egyöntetű véleményként fogalmazódott meg a résztvevőkben, hogy az ilyen helyi specialitást fel lehet használni arra, hogy kapcsolódó szolgáltatásokkal a helyi lakosoknak munkát, bevételt biztosítsunk nemcsak szezonálisan, de akár az év teljes szakaszában. A hagyományos népviselet, a régi használati tárgyak bemutatása nemcsak érdekes az odalátogatóknak, de összekapcsolva interaktív megoldásokkal, kellemes időtöltést biztosít. A régi, népművészeti értékek megőrzése is nagyon fontos feladat, de a mai kor emberének a régi leletek megtekintésén túl valami plusz tényező is kell. Szerencsére reneszánszát éljük a házi készítésű portékák (használati eszközök, élelmiszerek és italok) gyártásának, fogyasztásának, így a népművészeti ritkaságok bemutatása mellett a kiegészítő szolgáltatások és kereskedelmi kínálat végtelen lehetőséggel bír.
2. tanulmányút – Komárom
A második tanulmányutunk témája a Jövőműhely módszer helyszíni tanulmányozása, tapasztalatcsere. Igyekeztünk olyan programokat szervezni, amelyeken keresztül megismerhetjük a különböző városrészeket, megtapasztalhattuk, mi változott, mi valósult meg a tíz évvel ezelőtt lezajlott Jövőműhely célkitűzéseiből, hogy fest ma a város, hol tart a turisztika. Komárom hét városrészre osztható, a Jövőműhely is városrészenként zajlott, majd egy kiadványban foglalták össze az értékeket, pozitívumokat, negatívumokat, célkitűzéseket. Utunk során igyekeztünk egy egységes benyomást kialakítani a városról, de jellemzően célzottan látogattunk el egy-egy városrészbe, hogy lássuk, miben tapasztalunk fejlődést, változást. A szőnyi városrészben a lakosok külön kiemelték a templomi toronyóra felújításának igényént, ahogy láttuk, ez meg is történt, azonban az óra továbbra sem működik. A helyi kastélyt, mint értéket emelték be a programba, itt jelenleg kórház működik. Sajátosan hasznosították, de kívülről megőrizte a műemlék jellegét. A városháza környéke megszépült, parkosították. Itt tekinthetők meg a római kori szarkofágok, amelyek helyzete többször is előkerült a műhely alkalmával. A Monostori erőd kiemelt figyelmet kapott a tanulmányút során, hiszen ottjártunkkor került megrendezésre a kulturális örökség napja, amit a monostori városrészben számos program kísért több napon keresztül, amibe mi is igyekeztünk bekapcsolódni. Különösen jó alkalom volt ez a turisztikai jellegű változások, fejlődés felismerésére. Három erőd található a városban, de a fókuszpont egyértelműen a Monostori erődre tevődik. A helyiek a Jövőműhely alkalmával fontosnak tartották az erőd turisztikai célú fejlesztését, mint programhelyszín bevonását, a Duna közelségének kihasználását. Ez a kulturális örökség napi rendezvénykor igen jól megvalósult. Pénteken színházi előadást tartottak, szombaton pedig az erődé volt a főszerep, ingyenes látogatási lehetőséggel, tárlatvezetéssel, valamint ágyú- és tüzérbemutatóval csalogatták a látogatókat. Tapasztalataink szerint sokan éltek a lehetőséggel, valamennyi korosztály képviseltette magát a résztvevők között. Itt egész évben szerveznek programokat, elmondható, hogy nem csupán az erődhöz szervesen kapcsolódó programsorozat keretein belül. Például több színházi előadást is tartottak itt, de idén nyáron helyet adott az erőd egy gasztro-konferenciának is. Természetesen hadijátékokat is szerveznek itt, amelyekre úgyszintén sokan kíváncsiak. Jellemző, hogy az interaktív programok nagy közönséget vonzanak. Úgy tűnik a turisztikai fejlődés az erőd lehetőségeinek kiaknázása révén semmiképpen sem elhanyagolható, nagyon jól kihasználják az adott teret szabadtéri programok szervezésére. Rendkívül jó példát láttunk itt arra, hogy a helyi adottságok ötvözve kreatív elképzelésekkel, miképpen képesek egy városrész turisztikai adottságait feldobni. A látogatottság, a folyamatos érdeklődés számos lehetőséget rejt magában. Szóba került a Jövőműhely során, hogy fontos lenne a Dunán egy kikötő kiépítése. Erre szintén sor került, mégpedig ide, az erődhöz tervezték. Amikor ott jártunk, a dunai bástyánál lehetőség volt sétahajózásra is, ebből pedig az látszik, hogy igyekeznek hasznosítani a Duna adta lehetőségeket is programkínálataikban. Összességében igaz, hogy számos célkitűzés megvalósult, amit tíz éve a helyiek és a szakemberek megfogalmaztak. Nagyon nagy jelentőségét látjuk annak, hogy a helyi emberek bevonásával, az ő véleményükre, meglátásaikra alapozva, a természeti és történeti emlékek megóvásával, fejlesztésével és felhasználásával sikerült egy nyüzsgő életű kulturális központot teremteni e városrészben.
3. tanulmányút – Pécs, Orfű
Soron következő tanulmányutunkat Baranya megyébe szerveztük. Településünk egyik fejlődési lehetőségének tekintjük a helyi termékek előállítását és a helyben történő felhasználását, ezért ez a tapasztalatok és a tudás megszerzésére irányuló tanulmányút rendkívül fontos volt nekünk. Népi, kézműves termékeinket évek óta készítjük, melyekre egyre nagyobb a kereslet. A helyben előállított termékek egészségesek, mivel ismert a származási helyük és gondozási körülményeik. Különösen hangsúlyos ma ezzel a témával foglalkozni, hiszen egyre több őstermelő, falugazdaság van kialakulóban szerte az országban. A háromnapos tanulmányút során megismerkedtünk a pécsi és Pécs környéki lehetőségekkel. Részt vettünk dr. Papp Nóra, a Pécsi Egyetem docensének előadásán, melyen beszámolt arról a kutatásról, amit a gyógynövények felhasználásáról, a hatóanyagok mind teljesebb körű megismerésének lehetőségeiről és fontosságáról tartott. Mind saját szakembereink, mind pedig a külföldi partnerek képviselői nagy érdeklődéssel fordultak az előadás felé, hiszen mindannyiunk számára jelentős információkhoz jutottunk. Helyi termékeinket rendezvényeinken, a településeinken megrendezésre kerülő konferenciákon, közösségi programokon vonultatjuk fel. Szakmai fórumunkat a Helyi Termék és Kézműves Piacon szerzett tapasztalatok megvitatásával, összegzésével folytattuk le. A környékbeli települések, a Mecsek keleti részén elhelyezkedő falvak igazi kincsesbányáknak számítanak a termelők, manufaktúrák, falusi vendéglátók számára. A kiváló minőségő alapanyagok megfelelő szakértelemmel ötvözve fantasztikus termékek előállítását teszi lehetővé. A piac helyi termékei között megtalálhatók bioételek, borok, fűszerek és gyógynövények, lekvárok és szörpök, mézek és mézes finomságok, de ékszerek és különféle kézműves portékák is, úgymint natúrkozmetikumok, textiltermékek, népművészeti termékek, stb.
Orfűn őstermelőkkel találkoztunk, akik lekvárt, sajtot, mézet készítenek. Nagyon fontosnak tartják, hogy a helyi termékeket elsősorban a helyi lakosság és az ide látogató turisták körében értékesítsék. A helyben eladott termékeket nem terheli a szállítás költsége, nagyobb biztonsággal őrizhető meg a termékek minősége is. Mint elmondták, nagyjából tizenöt évvel ezelőtt indult a helyi termékek előállítása, tehát, egy viszonylag hosszabb folyamat eredményeiről és nehézségeiről tudtak beszámolni nekünk: A helyben értékesítés preferálása még inkább megköveteli a változatlan, kifogástalan minőséget, hiszen maga a gyártó az, aki a fogyasztóval közvetlenül találkozik. A falusi vendéglátásba bekerülő termékek pedig már nemcsak a termék előállítóját, de a vendéglátó szolgáltatását is minősítik. Fontosnak tartják az összefogást, az egymás segítését, ami megnyilvánul az egymás portékáinak, szolgáltatásának ajánlásában, a közös programszervezésben is, tehát lényeges a közösségi szemlélet gyakorlatba ültetése ahhoz, hogy valamennyi termelő, kereskedő és szolgáltató biztosítani tudja megélhetését. A helyben nem értékesíthető, úgymond feleslegként megjelenő terméket szállítják csak tovább, az ország más területén lévő kiskereskedelmi értékesítésre.
Óbányán felkerestük az Éliás-Mezey Erzsébet tulajdonában és működtetésében lévő Illatosházat is. A védett falusias környezetben, autentikus építészeti megoldásokkal felújított parasztház nagyon jó példa arra, hogy a természeti adottságokat érdemes párosítani igazán jó vendéglátással, a természeti környezet nyújtott látvány megerőszakolása helyett a tájképbe illő vendégház kialakítása, és a táj jellegzetességeihez igazodó szolgáltatások nyújtása szinte állandó, évről évre visszatérő vendégek sorával biztosítja a ház gazdájának, Éliás-Mezey Erzsébetnek azt a megélhetési forrást, amely számára sokkal inkább hobbija kiélését, mint erőfeszítésekben gazdag munkát jelent. A helyi ételspecialitásokon túl a portán termesztett gyógynövények, a belőlük készült illóolajok, harmatvizek, a biogyümölcsök, mind-mind vendégcsalogatók. A településen többen foglalkoznak lekvár- és szörp készítéssel, amit a látogatók körében értékesítenek. Nagyon különlegesnek találtuk azt, hogy a falu határában egy asztalra helyi termékeket helyeztek el, ami mellett egy becsületkasszába a látogató saját elhatározása szerinti összeget helyezhetett el ellenszolgáltatásként.
A Pécsi Tudományegyetem Gyógynövény Intézetében folytattuk tanulmányutunkat, ahol megtekinthettük a botanikus kertet, betekintést nyerhettünk az egyetemi kutatásba, valamint természetes alapanyagból gyártott kozmetikumokkal ismerkedhettünk meg.
Utazásunk és a tanulmányút része volt még a szigetvári Arura Illóolaj Manufaktúra megismerése, ahol saját termesztésű növényekből vízgőzdesztillációval készítenek illóolajat és aromavizet.
A tanulmányút során a helyben értékesített termékek minőségi követelményeiről, a közösségi szellem gazdasági hasznáról, az egyéni vállalkozások kreatív, ötletes, ugyanakkor jelentős gazdasági sikereket ígérő lehetőségeiről szereztünk tapasztalatokat, valamint betekinthettünk egy nagymúltú egyetem kutatómunkájába is.
4. tanulmányút – Budapest, Mesterségek ünnepe
Fontosnak tartottuk, hogy részt vegyünk egy olyan találkozón is, amely bátran mondható, hogy az ország egész részéről vonzza nemcsak a látogatókat, hanem mindenféle kereskedőt, szolgáltatót és művészt, akinek csak köze lehet a hagyományokhoz. Megtalálható itt minden, ami köthető magyarságunk tradíciójához: kézművesség, zene, tánc, portékák, jó hangulat. Ez a rendezvény olyan széleskörű ismereteket, lehetőségeket kínál, hogy két alkalommal is beterveztük a projekt programjába. Sajnos, a 2020-as járványhelyzet miatt e programunkról le kellett mondanunk. 2018-ban, amikor is részt vettünk a magyar népművészet ünnepén a Budavárban, immár 32. alkalommal került megrendezésre ez a nagyszabású, háromnapos, az ország legnagyobb népművészeti fesztiválja. A rendezvényre a varsányiak népviseletben érkeztek, ezzel színesítve az ünnep hangulatát. A Mesterségek Ünnepén több kézműves mesterrel, fellépővel, mesterségbemutatókkal, a kézműves gasztronómia remekeivel, és népi játszóházakkal lehetett találkozni. A mesterségeket ki lehetett próbálni. Volt szerencsénk bepillantani csizmadia, bútorfestő, kékfestő, szövő, fonó mesteremberek munkáinak folyamataiba. Mások vesszőből kosarat és tárolóedényeket, szalmából kalapot, táskát, csuhéból széktámlát és ülőkét, gyékényből szőnyeget, falvédőt fontak. A népi logikai, ügyességi és sportjátékokat is ki lehetett próbálni. A fesztivál alakalmával módunk nyílt arra, hogy a megszólított mesteremberekkel ne csak szakmájuk fortélyairól beszélgessünk, hanem megtudjunk minél többet arról is, hogy ezeket a mesterségeket űzve, saját településeiken miképpen boldogulnak, hogyan tudják felhasználni a hagyományok megőrzését a mai, modern kor adta viszonyok között a megélhetés biztosítására. Érdekelt bennünket az is, hogy milyen egyéb lehetőségeket látnak még hagyományos foglalkozások, régi szokások életben tartásában. Többen beszámoltak arról, hogy jelentős turisztikai látogatottságot biztosít a településüknek a hagyományok őrzéséhez köthető tevékenységek mindennapi gyakorlata.
5. tanulmányút – Kemence
A tanulmányút célja ezúttal a keresztény identitás erősítése, valamint hagyományos mesterségek napjainkban releváns módjának alkalmazása az önálló munkahelyteremtés jegyében. Szervezetünk elkötelezett a keresztény kultúra ápolásában, életben tartásában, a fiatalok életébe való átörökítésben. Hisszük, hogy a keresztény etika és erkölcs jó alapja lehet a hosszútávú gondolkodás kialakításának, a napjainkra oly jellemző urbanizácó, mint életforma lassításának, így az ilyen és ehhez hasonló tevékenységek hozzájárultak ahhoz, hogy minél sikeresebben megvalósítsuk a pályázat Felhívásában kitűzött célokat. Nagybörzsönyben a meglátogatott Lekvár-lak, mint helyi, családi vállalkozás jó példája annak, hogy egy alig több, mint 2000 lakosú település is tartogat bőséges megélhetési forrást, ugyanakkor felmutat egy olyan tevékenységet, amely a hagyományok ápolásán keresztül juttatja előnyökhöz a tevékenység végzőjét és a szolgáltatás igénybe vevőit is. Az országban ez a családi vállalkozás állítja elő a legtöbbféle lekvárt, és hazai szinten majd’ ötven viszonteladójuk van. A látogatás során betekintést nyertünk egy családi vállalkozás életébe, ahol úgy a hagyományok őrzésének fontosságáról, mint a gazdasági fellendülés lehetőségeiről is nagyszerű példát kaptunk. A családi vállalkozás tulajdonosaival megegyeztünk a további együttműködés lehetőségéről. A rendkívül jó adottságokkal, szemrevaló és ízes termékek gyártásával bíró vállalkozás a lekvárgyártáson kívül vendégház működtetésével is foglalkozik. A csodálatos természeti környezetet és valamennyi helyi adottságot arra használják fel, hogy vonzó rekreációs helyet biztosítsanak az ide érkezőnek; a kézműves lekvárok gyártásával pedig a legmesszebbmenőkig pótolják azt a bevételt, amitől a turistaidényen kívül eső időszakban elesnének, ha egyszerűen csak egy vendégházat üzemeltetnének egy csodás környezetben.
A családi műhely és vendégház működésének feltérképezése után tekintettük meg Kemence település tájházát, amelyet a falu hagyományos háztartására jellemzően egy felvidéki palócházban rendeztek be.
6. Tanulmányút- Tihany
A Tihanyi Levendula Fesztiválon jellemzően olyan kisvállalkozók vesznek részt, akik saját tudás-, kapcsolati- és gazdasági tőkéjüket használják arra, hogy kulturális hagyományokat tartsanak életben, ugyanakkor saját megélhetésüket is e tevékenység gyakorlásával biztosítják. A fesztiválon résztvevő kiállítókkal volt alkalmunk személyes, tevékenységüket megismerő beszélgetések lebonyolítására is, valamint arra is, hogy jövőbe mutató együttműködés lehetőségét realizáljuk. Egyesületünk elkötelezett abban, hogy településünk fiataljait segítse szakmai terveinek megvalósításában egy esetleges karrierút módosítás esetén, valamint, hogy tájékozottak legyenek alternatív egészségmegőrzési ismeretekben is. Ezért tartjuk fontosnak az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeken való részvétvevőkkel való kapcsolatkialakítást. Egyesületünk feladatai között szerepel, hogy szervezi a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzését, elősegíti azok foglalkoztatását, valamint ezekhez a célokhoz kapcsolódó szolgáltatásokat lát el, tehát elkötelezett az ilyen jellegű jó gyakorlatok személyes megismerésében. Mint ahogy arra Magyarország Ifjúsági Garancia Akcióterve is felhívja a figyelmünket, a korai iskolaelhagyás nagyban hozzájárul a 25 év alattiak körében nagy számot mutató munkanélküliséghez. A fesztiválon megismert szakmák elsajátítása nem igényel magas iskolai végzettséget, akár a hátrányos helyzetű gyermekek számára is kitűzendő cél lehet elsajátításuk. Ennél fogva ezen a tanulmányúton olyan közvetlen ismeretekre és kapcsolatokra tettünk szert, amelyek hozzásegítenek bennünket, hogy azon fiataljaink számára is esélyteremtő programokat dolgozzunk ki, akik hasonló lehetőségek nélkül talán megrekednének a közmunkaprogramban.
7. Tanulmányút – Nemesvámos – Ukk – Halimba – Nagyvázsony)
Ezen a háromnapos tanulmányúton több kisüzemet, családi vállalkozást látogattunk meg. Külföldi partnereinkkel a három nap során bőven volt lehetőségünk megvitatni tapasztalatainkat. A projekt átfogó céljaival összhangban e háromnapos kirándulás során törekedtünk a nemzetiségekkel való kapcsolatfelvételre és a szorosabb viszony kialakítására. Projektünk megvalósítása során konkrét céljaink között szerepelt a fiatalok körében az identitás erősítése a hagyományőrzés jegyében, a hagyományos foglalkozások, a természeti és épített kultúra megismerése és megőrzésére tett törekvések elsajátítása, a generációk közötti kapcsolat javítása, erősítése, közös gondolkodás, eszmecsere ösztönzése. Hatalmas jelentősége volt a három együtt töltött napnak a projekt céljainak elérésében.
Nemesvámoson meglátogattuk a tökmagfeldolgozó üzemet. A családi vállalkozás munkájának jelentős részét a héj nélküli tökmag termeltetése és exportja, valamint a tökmagolaj előállítása és kereskedelme adja. Tökmagsajtoló üzemüket 2021-ben építették. A gyáregység minden négyzetméterét úgy tervezték, hogy ott a legmodernebb technológia alkalmazására nyíljon lehetőség. Így a legkorszerűbb gépek üzembe állításával, kompromisszumok megkötése nélkül garantálják a legjobb minőséget fogyasztóik számára.
A Bébic Szociális Szövetkezet 2013-ban alakult Ukkon, melynek tagja a helyi Önkormányzat is. A szociális szövetkezet önkormányzati területeken hozott létre homoktövis-, málna-, fekete berkenye-, cékla- és egyéb zöldségültetvényeken megtermelt alapanyagokat dolgozza fel kiváló minőségű lekvárokká és italokká. A szövetkezet ösztönzi a térségi őstermelőket és családokat gyümölcstermesztésre és kertészetek kialakítására, fejlesztésére. Konferenciák és táborok alkalmával népszerűsítik az egészséges életmódot és a helyi termékeket. Képzéseket indítanak a hátrányos helyzetű lakosság felzárkóztatására. Népszerűsítik a Balaton-felvidék kiváló minőségű termékeit, valamint együttműködnek hasonló tevékenységet folytató szociális szövetkezetekkel.
Halimba polgármestere, Tóbel János működteti a Herbaportát. A halimbai gyógynövényes hagyományokra építve több alkalommal szervezett képzéseket gyógynövény, fűszernövény ismeretek megszerzése céljából. Vegyszermentesen működtetett gazdaságából saját receptjei alapján készít savanyúságot, befőtteket, szörpöket, lekvárokat. Saját nevelésű sertései feldolgozásával hagyományos fűszerezésű húskészítményeket állít elő. A hozzájuk érkező vendégeknek bemutatót tart a házi állattartás fortélyairól. A falusi vendégasztal szolgáltatás keretében a Herbaportára látogató vendégek a családi vállalkozás által előállított zöldség-és fűszernövényekből, valamint a porta gazdaságából származó háztáji állatokból készült ételeket kóstolhatják meg. Együttműködve a Balaton-felvidék jeles borászaival, borvacsorákat rendeznek, ahol természetesen a borászok borai mellé a porta ételeit kínálják. A borvacsorák után senkinek sem kell aggódnia azon, hogy miként jut haza, hiszen szálláshely szolgáltatással is foglalkoznak. Tíz fő elszállásolására van lehetőségük falusi vendéglátás keretében. Gasztronómiai érdekességként látvány-disznóvágásokat rendeznek.
Nagyvázsonyban az Igásló Látogató központot kerestük fel. A központot működtető alapítvány elkötelezett abban, hogy elősegítse a vidéki, egyházi kötődésű fiatalok, ifjúsági közösségek társadalmi szerepvállalását, közéleti tevékenységét. Jellegzetességeiből adódóan kiváló helyszíne nagyszabású rendezvényeknek, valamint egyéni érdeklődők, turisták számára vendéglátással is foglalkoznak.
A háromnapos tanulmányút bővelkedett tapasztalatszerzésben. Rendkívül jó példáját láttuk a lakosság és az önkormányzat összefogásából létrejövő, és nagyszerűen működő szövetkezet megvalósításának, egyéni kezdeményezések felvirágoztatásának, és elmondható, hogy valamennyi állomásunkon kézzelfogható példát kaptunk arra, hogy hogyan lehet a helyi természeti, kulturális adottságokat felvirágzó vállalkozásokká, a látogatók számára feledhetetlen élményforrássá tenni.
8. Tanulmányút – Őrség
Több évtizedes hagyománya van az Őrségben a Tökfesztivál megrendezésének. Ez a rendezvény az ország legtávolabbi helyéről is vonzza az idelátogatókat, aki egyszer már járt itt, valószínűleg többször is visszatér. Külföldi partnereink is nagy érdeklődést mutattak a fesztivál iránt. Személyes kapcsolatainknak köszönhetően előzetesen felvettük a kapcsolatot a fesztivál szervezőivel, így odaérkezésünkkor volt lehetőségünk szakmai kérdésekkel fordulni hozzájuk. Két szépmúltú hagyományőrző rendezvénnyel büszkélkedhet községünk is, de szerettük volna megtudni többek között azt, hogy hogyan tudjuk e rendezvényeinket még szélesebb körben vonzóvá tenni. Tehát, látogatásunk elsődleges célja az volt, hogy kapcsolódjunk Szakmai Tervünkhöz, amelyben konkrét célként fogalmaztuk meg új közösségfejlesztő módszerek megismerését, a hagyományőrzés megőrzésének biztosítását. A szervezőktől szerzett információk rámutattak arra, hogy hol kell még fejlődnünk a fiatalok összefogásának erősítésében, ami ugyancsak a Szakmai Tervünkben szereplő meghatározott cél. A kirándulás másodlagos célja a korábbi tanulmányutakkal összhangban az volt, hogy megismerjünk hagyományőrzésen alapuló foglalkozásokat, beleértve a foglalkozás gyakorlásához vezető utat is, azokat a lehetőségeket, hogy ezek miként biztosítják egy-egy kisvállalkozás prosperálását, mi készteti a szolgáltatások igénybe vevőit arra, hogy időről időre visszatérjenek egy adott termék vásárlásához, mi ösztönözi őket a természetes úton előállított termékek használatára.
9. Tanulmányút – Parád
Parádra vezető tanulmányutunk célja, hogy felfedezzük kulturális és népi örökségünk ápolásának fontosságát az identitás megőrzésében, különös tekintettel a népművészetre. Három helyszínt látogattunk meg: a Tájházat, a Palóc Házat, az Asztalos Johák kiállítótermet népi fafaragó hagyatéki kiállítást. Sonkoly Gábor A kulturális örökség fogalmának értelmezési és alkalmazási szintjei című tanulmányában így ír: „A kulturális
örökség a közösség számára fontos jelentéssel bíró tárgyak vagy tárgyakkal kifejezett immateriális dolgok készlete. Ezeket a tárgyakat a megfelelő intézmény összegyűjti, leltározza, megvizsgálja, közszemlére teszi, megőrzi, restaurálja, ha szükséges, megfejti és megérti a rejtett kódokat és levonja a következtetéseket. E folyamat során az eredeti tartalommal valami újjal, a birtokbavevő értelmezésével gazdagodik. Így az örökség összekapcsolódik az emlékezettel, mindkettő az identitás része, amit meg kell keresni, elő kell ásni, meg kell őrizni, vagy újra fel kell fedezni. Ebben az értelemben az örökség valójában nemcsak arra szolgál, hogy feltérképezze a bírt javakat, hanem arra is, hogy körülírja, meghatározza az örökhagyó/örökös önazonosságát, sokszor anélkül, hogy az ennek tudatában lenne.” [1]
Míg sokunk számára a régmúlt kulturális emlékeinek megőrzése és kiállítása nem más, mint sok, ma már használhatatlan, de érdekes holmi összegyűjtése és érdeklődő nézegetése, addig mi, hagyománnyal, kultúrával, népszokásokkal foglalkozó szakemberek személyiségünk gyökerét látjuk e tárgyakban, és a tárgyakból rendezett kiállításban. Magatartásmintáink összességét részben meghatározza az egyik generációról a másikra szálló kultúra, az emberi élet összetettsége csak a hagyományok folyamatosságában létrejövő fejlődésben érthető meg. Hogy hol tartunk most, csak úgy értékelhető, hogyha tudjuk, hogy honnan indultunk. Projektünk megvalósításával hozzá kívánunk járulni ahhoz a nézethez, hogy bár kalapot emelünk mindennemű modernizációnak és fejlődésnek, de nem adjuk be a derekunkat teljes egészében a globalizációnak és a fogyasztás alapú társadalom kihívásainak. Igen is meg akarjuk tartani, fel szeretnénk éleszteni azokat a jól bevált régi módszereket, amelyek hosszú-hosszú évszázadok, évtizedek alatt hozzájárultak a térségünkben lakó emberek boldogulásához. Szeretnénk meglovagolni a hagyományok újjáéledésének hullámát, azt az irányzatot magunkévá tenni, amelyik hiszi és vallja, hogy hatalmas erő és kincs rejlik a régi bevált módszerekben, szokásokban, megélhetési formákban és ezek bemutatásában, mint sajátos ötletbörzékben.
10. Tanulmányút – Bereg
A tanulmányút első napján programunkat Ináncson kezdtük, ahol Kiss Péter polgármester vezetésével látogatást tettünk a helyi tésztaüzemben, megismertük a település adottságait, társadalmi-, gazdasági helyzetét. Innen az utunk Hernádszentandrásra („Bioszentandrásra”) vezetett. Üveges Gábor polgármester kalauzolásával betekintést nyertünk a településen működő zöldség- és gyümölcsfeldolgozás folyamatába, gyógynövények termesztésébe és felhasználási módjaiba. Ezt követően Vizsolyban megtekintettük a hungarikumok sorába került Vizsolyi Bibliát, mely – az első teljes, magyar nyelvű biblia, majd látogatást tettünk Molnár Gergely (Mézes Gergő) Bemutatóméhészetében és apiterápiás centrumában.
A nap utolsó állomása az Abaújvári Református Egyházközség gazdasága és manufaktúrája volt. A lelkipásztorok vendégszeretetének köszönhetően kemencés finomságokat kóstoltunk meg. Az érintett két járás lakosságának társadalmi, etnikai összetétele a hetvenes évek óta folyamatosan homogenizálódik. Az évtizedek óta tartó szelektív elvándorlás, amely elsősorban a térség belső területeit érintette, a rendszerváltást követő gazdasági átalakulás, a térség ipari üzemeinek megszűnése után jelentősen mérséklődött, egyes települések esetében meg is fordult, de fennmaradt etnikailag szelektív jellege, amely a romák arányának fokozatos növekedését eredményezte. A cigány lakosság aránya a becslések szerint ma a térség össznépességét tekintve eléri a 25-30%-ot. A kilencvenes évektől a térségben az országosan tapasztalhatóval ellentétes demográfiai folyamatokat figyelhetünk meg: miközben az ország lakónépessége csökkent, a térség néhány, etnikai-társadalmi értelemben vett gettótelepülésén jelentős mértékű növekedésnek indult a népességszám. Emelkedett a cigány népesség és a fiatalkorúak aránya, a munkanélküliség és az inaktivitás, amely mind az országos, mind a megyei átlagnál lényegesen magasabb. Az ingázás a rendszerváltás előttihez képest drasztikusan beszűkült, munkanélküli családok szivárogtak vissza korábban odahagyott településükre. A foglalkoztatás, elhelyezkedés lehetőségei a térségi központban és a folyóvölgy nagyobb településein kedvezőbbek, elsősorban a közlekedésnek köszönhetően, míg a központoktól távolabb eső, kisebb településeken alig akad munkahely, azoknak is döntő hányadát az önkormányzat nyújtja. A gazdaság nem képes fejlődni a térségben, a mezőgazdaság átalakulása egyelőre csak egy-két gyümölcsültetvényre korlátozódik. A térség társadalmát a nyugdíjasok és a tartós munkával nem rendelkező (alacsony képzettségű) rétegek jellemzik. Az táji-földrajzi adottságokból következően vannak jó példák és gyakorlatok az önkormányzatok közötti együttműködésre, ebben vannak még tartalékok, amennyiben megfelelő forrású és valódi kitörési pontokra koncentráló programokat valósítanak meg. A tanulmányutat lezáró szakmai megbeszélést a következő konklúzióval zártuk: A helyi közösségek kiaknázatlan kapacitásait intenzív közösségfejlesztő munkával kell segíteni. Mindezek hiányában folytatódni fog a szegénység generációról generációra történő átöröklődése, egyre több család sodródik kilátástalan nyomor helyzetbe. A programok területileg célzott megvalósítása esetén esély nyílik arra, hogy a következő generáció, a felnövekvő gyerekek jelentős része képessé váljon a társadalmi és a földrajzi mobilitásra, ezzel enyhülhet a szegénység, a nyomor térbeli koncentrációja.
A második napot Vattai Jánosné vezetésével Paszab településen kezdtük, ahol a község nevezetességével, a paszabi szőttes kialakulásával és készítésével ismerkedtünk meg. Utunkat Tiszabercelen folytattuk, ahol a megyei értéktárban is szereplő gáz üzemű szivattyútelepen tettünk látogatást mely a megye legrégebbi gőzüzemű szivattyútelepe Tiszabercel és Paszab határában épült.
A látogatót ma is lenyűgözi a régi gépészektől örökölt, gondossággal karbantartott gépek látványa és egy-egy mindenre kiterjedő figyelemmel kidolgozott, sokszor szellemesen egyszerű, de mégis hatásos műszaki megoldás. Azt is el kell képzelni, hogy mit jelentettek ezek a ma megcsodált gépészeti berendezések építésük idején azoknak az embereknek, akik többsége még talán semmiféle gépezettel nem került kapcsolatba. Tiszabercelt követően Tematikus városnéző sétán vettünk részt Tokajban, majd ellátogattunk a szállásadó településen működő Mádi Sajt Manufaktúrába és a Leskó füveskertbe.
Muhari Zoltán polgármester úr vezetésével megismerkedtünk a Szatmár szívében található Panyola település nevezetességeivel.
A tanulmányút utolsó állomása Szatmárcseke volt, ahol megtekintettük a Kölcsey emlékszobát és a Csónakos, fejfás temetőt.
A két napos tanulmányút összegzéseként elmondható, hogy a meglátogatott térség gazdasági, természeti és kulturális adottságait figyelembe véve, munkaerő-piaci és társadalmi helyzete hasonlít a miénkhez. Azonosnak nevezhető problémákra hasonló megoldásokat kerestünk és találtunk, nemcsak mi, varsányiak, de a tanulmányúton jelen lévő külföldi szakemberek is.
[1] Sonkoly G. (2000). A kulturális örökség fogalmának értelmezései és alkalmazási szintjei. Regio, 11. évf. 4. sz., 45-66. http://epa.oszk.hu/00000/00036/00038/pdf/0303.pdf
