Új, lehetőleg ötletes csoportbeosztás – pl. nők-férfiak, piros-kék ruha¬darabot viselők, órát jobb kézen-bal kézen viselők stb.
Minden csoportnak egy fantáziatervet kell létrehoznia, melyhez korlátlan erőforrások állnak rendelkezésre. Ennek a projektnek valamilyen módon kapcsolódnia kell a napi témához. A csoportok lehetőleg rajzzal, ábrával stb. illusztrálják gondolataikat, ne hosszas írásműveket készítsenek.
A fantáziaprojektek témája minden esetben a hagyományőrzés, a hagyományőrzésbe ágyazott település és közösségfejlesztés.
A fantáziaprojektek bemutatása
Minden csoportból egy csoporttag előadja a csoport projektjét egy döntnöknek (lehetőleg ne a vezető legyen, hanem pl. egy vendéglátó vagy más személy). A „győztes” kiválasztását díjkiosztás követi (édesség), vigaszdíj (még édesség) a többieknek.
a) A fantáziaprojekt során keletkezett energiát és lelkesedést most az ideális állapottól egy részletesebb képre irányítjuk: hogyan is festene a feladat-vállalkozás a legsikerültebb formájában? A résztvevők képzelete megint csak szabadon szárnyalhat: nincsenek bürokratikus vagy anyagi korlátok. Kihangsúlyozandó, hogy a csoportoknak csak az ideális végső képet kell megrajzolniuk, nem pedig az odavezető utat, azaz nem stratégiát kell gyártani.
b) A „részletes vízió” bemutatása
A csoportokat képviselő csoporttagok felolvassák, elmagyarázzák saját, kidolgozott „elképzelésüket”. Semmi olyan jellegű megjegyzés vagy vita nem megengedett, mint pl. a: „De hiszen ez lehetetlen!”
c) A víziók tematikus csoportosítása
A vezetők ezután szétvágják, és témakörök szerint összeragasztják a képeket. Ha nagyon sok kép van, akkor először talán korlátozni kell a számukat egy öt pontos szavazattal. Ezután a témákat a falra lehet akasztani.
Minden egyes témát részletesen ismertetünk, hogy az emberek meg tudják ítélni, helyesen csoportosítottuk-e a képeket?
d) Egy téma kiválasztása
A résztvevők ezután felsorakoznak annak a témának a lapja alá, amellyel a leginkább szeretnének foglalkozni. A cél, hogy a látomásokból realitás legyen. A csoportképzés ezen a szinten befolyásolástól mentes, önkéntes.
a) Minden csoport kap egy „ötletlapot” az induláshoz. A ötletlap voltaképpen egy kérdések formájában megfogalmazott utasításlista. Nem kötelező jellegű, csak azok hívják segítségül, akik ennek szükségét érzik.
1. Értékek – kezdhetünk-e azonnal? Milyen akadályok állnak előttünk? Hogyan vélekednek a munkatársak, politikusok, a hatalommal bíró emberek stb.?
2. Stratégiák. Milyen politikai, gazdasági támogatásra van szükségünk? Kivel tudunk együttműködni? Hogyan tudjuk bevezetni, megismertetni vagy piacosítani az ötletet?
3. Cselekvés. Ki akar és tud dolgozni ezen az ötleten? Mennyi munkára van szükség?
Hogyan tudjuk eladni az ötletet? Mi a kockázat? Mi a haszon?
b) A témák megvalósíthatóságáról készített előmeneteli jelentés
Minden csoport az utasításokat, kérdéseket vagy hasonlókat dolgoz fel, és egy nagy papírlapra felírja gondolatait, terveit. Egy előre megbeszélt időpontban a csoportok újra összeülnek, és mindegyik csoport vázolja a többiek előtt terveit és ötleteit.
Végül mindenkinek lehetőséget adunk arra, hogy értékelje a napi tevékenységet. Ez jó lezárása a munkának, nemcsak azért, mert mindenki lehetőséget kap a hozzászólásra, ami jó érzés számukra, hanem mert e megjegyzések egyben új ötletforrások is a „Jövőműhely” módszerének fejlődéséhez.
Ha nem képzési, hanem valóságos élethelyzetben alkalmazzuk a módszert, akkor érdemes több időt, akár több estét is rászánni, mert azok, akik nem szokták a „fejmunkát” (ahogy egy mezőgazdaságban fizikai munkát végző asszony mondta egyszer, aki részt vett egy „Jövőműhelyen”), azok tehát nagyon hamar elfáradnak és érdektelenné válnak a műhelymunka végére, holott annak részleteit nagyon élvezik. Ha megfelelő ütemben haladunk, akkor a közösség tagjait nem csak meggondolkodtatjuk, nem csak új szempontok figyelembevételére tanítjuk, hanem aktivizáljuk is közös cselekvésre.
Mind az önszervező-köri mozgalmak, mind a „Jövőműhely” módszere alkalmat ad a folyamatos építkezéshez, de használatuk sorrendjének betartása egyáltalán nem kötelező! Vannak közösségek, amelyekben csak a most ismertetésre kerülő módszerek (interjúk, nyilvános közösségi beszélgetések, közösségi felmérés) alkalmazása után került sor a helyi tankatalógus készítésére, vagy a „Jövőműhely” módszere szerinti tervezésre.
A fejlesztés az alábbi módokon illeszkedik a felhívásban megjelölt stratégiákhoz, dokumentumokhoz:
– Végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni középtávú stratégia
A végzettség nélküli iskolaelhagyás az iskolai kudarcok, a lemorzsolódás egyre nagyobb veszélyként jelenik meg a település életében. A térség népességéről összességében elmondható, hogy elöregedés jellemzi, mely egyrészről köszönhető a jelentős mértékű elvándorlásnak, másrészről pedig annak a ténynek, hogy a születések száma évről-évre csökken. A falvakból egyetemre, főiskolára elkerülő fiatalok nem költöznek vissza tanulmányaik elvégzése után. Ez nem pusztán a lakónépesség számának csökkenését tekintve okoz problémát, hanem egyben a szellemi tőke elvándorlását is jelenti, valamint a helyi hagyományok ápolásának, életben tartásának kérdését is érinti. Hiszen amennyiben a tanult fiatal felnőtt korosztály elmarad a településről, az itt maradottak pedig sajnos egyre inkább az iskolázatlanabb réteg, akiknek a gyermekeinél ez a veszély fokozottan jelentkezik.
– Ifjúsági garancia akcióterv
Az ifjúsági munkanélküliség Európa egyik legégetőbb, legsúlyosabb problémája. A kihívás komolyságát és mélyreható voltát felismerve, az Európai Tanács ajánlása arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mihamarabb megoldást találjanak a fiatalkori munkanélküliség leküzdésére, egy olyan Ifjúsági Garancia formájában, amely biztosítja, hogy minden rászoruló 25 év alatti fiatal egyéni igényeinek és képességeinek megfelelő minőségi, konkrét elhelyezkedési lehetőségben, gyakorlati-, vagy gyakornoki helyben, illetve továbbtanulási lehetőségben részesüljön. Településünkön az országos átlagnál magasabb a munkanélküliek aránya. Magas a tartós munkanélküliek száma, ezen belül kiugróan magas a tartósan munkanélküli, alulképzett roma népesség aránya. A nem megfelelő jövedelemszint, illetve a munkanélküli családok esetében a bérből származó bevételek hiánya miatt a térségben élők életszínvonala egyre rosszabb.
A program fejlesztései során a cél az, hogy a munka nélkül levő fiatalok minél rövidebb időn belül találjanak munkát, személyre szabott segítséget kapjanak a munkaerő-piaci helyzetük javításához. A szakképzetlen fiatalok esetében ez elsősorban azzal érhető el, ha visszatérhetnek a tanuláshoz, egy új lehetőséget kapnak a gazdaság igényeihez igazodó szakképesítés megszerzésére. A szakképzett fiatalok esetében a munkatapasztalat megszerzésére, illetve a versenyszférában történő elhelyezkedés segítésére kell helyezni a hangsúlyt. A hagyományőrzésbe ágyazott településfejlesztés új irányt adhat a fiatalok pályaorientációjához. 2014. nyarán elindult gyógy- és fűszernövény projektünk a TÁMOP – 5.3.6-11/1-2012-0074 Kiút A Szegregátumból-Varsány Komplex Telepprogramban. 4800 darab palánta érkezett a megművelt földterületre, ahová kutat is fúrattunk. Az ültetést és gondozást végzők tanfolyam keretében szerezték meg a szükséges tudást. A programban egy olyan utat mutattunk meg, amely szintén hozzájárulhat a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez. S mindezek mellett hozzájárul a lakosság egészségfejlesztéséhez is.
Kulturális civil szervezetek és intézmények hálózati együttműködése a multikulturális sokszínűség megóvása és ápolása, az együttműködések tartalmának kibővítése, tapasztalatcserék erősítése érdekében.
A helyi identitás erősítése, a hagyományos foglalkozások, a természeti és épített kultúrtörténeti értékek megismertetése és megőrzése, kézműves szakkör, helyismereti szakkör, népi dalárda működési körének bővítése.
A konkrét kutatási téma: Közösségfejlesztés a hagyományok tükrében. Közösségfejlesztő szervezetek hálózati együttműködése, tapasztalatcserék erősítése. A fiatalok összefogása, az identitás erősítése, hagyományőrzés jegyében
A közösség szó pozitív csengésű hívószó: mindenki szereti, vágyik utána, szeretne közösségben élni – de nem csinálja, helyesebben még mindig kevesen csinálják. A mai fiatal generációk már nem is tudják, hogy hogyan kell közösséget teremteni és abban létezni. A szocializáció folyamán nemcsak az értékeket kell átörökíteni a következő nemzedékre, de társadalmi és közösségi lénnyé is kellene formálni azt – nem csak elméletileg, de gyakorlatilag is.
A fizikai fejlesztések beláthatóak, konkrétak. Az autópályák, a szerelőcsarnokok hamarabb elkészülnek, a fejlődés látszatát keltve, mint kiművelni az embert, hogy értelmes életet éljen.
Az emberi erőforrás fejlesztése hosszú folyamat. A közösségfejlesztésnek relatíve hosszú múltja van, és ereje nem néhány szakember és szervezet hozzáértésében, hanem mozgalmi jellegében van. A közösségfejlesztés ugyanis a közösségnek önmaga általi fejlesztését jelenti. Helyi, térségi civil mozgalmakat.
A közösségfejlesztés az együttműködve építő civil társadalom talán legelfogadottabb aktivitásává vált – bár számos települési önkormányzat riválisnak, sőt, ellenlábasnak tekinti az alternatív fejlesztésben gondolkodó helyi közösségi erőket, civil csoportosulásokat -, mégis így van ez, mert a valódi civil társadalom maga nem törekszik a hatalom átvételére, hanem élhetőbb, emberibb, egészségesebb, közösségibb életet szeretne élni.
A közösségfejlesztés Magyarországon is a settlement típusú tevékenységből, gondolatból fejlődött ki, amennyiben a művelődési otthont az önszerveződés központjának, színterének és az ahhoz szakmai segítséget nyújtó intézménynek fogjuk fel. Ha a settlement a törzs, akkor annak egy-egy jó erős ága a közművelődés és a közösségfejlesztés, de vannak további erős ágai is: kulturális és művelődési-művészeti tevékenység, felnőttképzés, szociális munka, szociálpolitika, mentálhigiéné, egészségügyi és szociális munka, ismeretterjesztés, sport, szabadidős tevékenységek, és mások.
Ami a közösségfejlesztést illeti, alapvető jellemzője az integráns szemlélet, tehát hogy az embert tekinti a kiinduló pontnak, nem pedig az intézményi szempontokat.
A közösségfejlesztés másik nagyon lényeges kiindulópontja az volt, hogy akit nem lehet integrálni egy közösségi tevékenységbe, mert valamilyen okból nem akar bejönni a művelődési házba, ahhoz el kell menni.
A vele folytatott párbeszéd, kommunikáció lehetőséget ad számára az önbemutatásra, arra, hogy megfogalmazza a saját problémáit, s esetleg fel kell bátorítani őt arra, hogy másokkal is összejöjjön. A szakma kialakulásának logikája erősen rokonítható egymással, külföldön is, Magyarországon is.
A közösségi munka legfőbb feladata ma az intézményközi együttműködés szemléleti alapjainak kialakítása és gyakorlati megvalósítása lenne, a képessé tétellel a fókuszban. A lakosok nem mindig tudnak kapcsolatot teremteni az intézményekkel, így azoknak kellene közösségi kezdeményező szerepet betölteniük, felhasználva mindazt az önbizalom-építő, képessé tevő erőt, amit egy közösségi szinten kialakuló új viszony biztosítani tud.
A lehetőségek megismerése, az ellátástól való elmozdulás a saját élet irányításában való aktív részvételig akkor jöhet létre. Ha az intézmények a teljes embert, s nem pusztán a szolgáltatásaik szempontjából ellátásra szoruló ügyfelet látják az érintettekben; ha a szolgáltatások nem csak egymás mellett jelennek meg, a másikról mit sem tudva, hanem az egyéni és közösségi utakat egységükben látva, egymással kölcsönhatásban is; s ha lehetőségeiket a helyzetből való kivezető utak intézményközi keresésére is felhasználják – az egész közösség hasznára.
Szükséges, hogy a civil – önsegítő, önszervező, önkéntes – kezdeményezéseket az intézmények erkölcsileg és szakmailag, a képessé tétel minden bekapcsolható eszközével támogassák, hiszen ennek számos hozadéka lesz az egyén, a közösség és az intézmények számára is. Fontos lépés ez az önállóság és az önbizalom fejlődésében; a másokért vállalt felelősség gyakorlattá szervezése pozitívan hat vissza az egyéni életvezetésre, motivációt épít az informális és formális tanulásra, stb.
Az önkéntes tevékenységek szaporodása idővel kiegészíti és módosíthatja is az intézményi szerepköröket, de nem teszi feleslegessé, csak a munka hangsúlyait helyezheti át a frontális ellátástól a mind szakszerűbb munka felé: koordináció, a közösségi munkaformák, s a képessé tétel szervezettebb formáinak kialakítása.
Speciális célok:
A fenti célok csak akkor érhetőek el, ha sikerül előrelépni a tudásbázis és partnerség fejlesztésében. A tudásbázis erősödésének meg kell jelennie a település civil szervezetinek működésében, a rendezvények szervezésében, a hagyományok átörökítésében, az innovációs készségek és képességek növelésében. A partnerség erősödése a feltétele az erőforrások leghatékonyabb, de kiegyenlítődést is szolgáló felhasználásának.
Varsány a szlovák határhoz közel, Nógrád megyében helyezkedik el.
Varsány község Nógrád megyében a Szécsényi kistérségben található. Dimbes-dombos környezete alkalmas a vadászati és horgászati turizmus kiaknázására. Palócföldi fekvése és élő néphagyománya révén igazi turisztikai látványosság. A szécsényi járás Magyarország 36 leghátrányosabb helyzetű járása közé tartozik. A rendszerváltást megelőzően a község munkaképes lakossága munkavégzés céljából ingázott Budapestre, vagy még messzebbre. A gazdasági helyzet romlásával együtt járt a munkanélküliség ugrásszerű növekedése, ami jelenleg is itt az egyik legmagasabb az országban. Ez kedvezőtlenül befolyásolja az itt élők jövedelmi helyzetét. Sok a képzetlen felnőtt munkavállaló is, akik emiatt nem találnak munkát.
Rendszeres szociális segélyben részesülők 1000 lakosra:
143
A járás mellékúthálózata Szécsény központból kiinduló sugaras rendszerben tárja fel a falvakat. A város a környező települések közlekedési, gazdasági, kulturális központja. A statisztikai térség települései igen elszórtan, nem ritkán 30- 40 km-es távolságra fekszenek egymástól, azonban regionális szinten periférikus helyzetben van a közlekedési viszonyok elégtelensége és a munkahelyek hiánya miatt.
A valamikori szécsényi járás történelmileg kialakult kategória, nagyobbik része a jelenlegi határ túloldalán terült el. A felére csökkent területű járás a hetvenes évek közepére az erősebb szomszédok mellett, mint adminisztratív központ is fokozatosan elsorvadt, megszűnt, közintézményei (bíróság, földhivatal) a szomszédos városokba kerültek. A művi sorvasztás hatása a térség gazdaságában is jelentősen – napjainkig – érezteti hatását. A kvalifikált munkaerő ingázásával illetve részleges elvándorlásával a térség egésze és az agrárium is kedvezőtlen helyzetbe került. A térség földrajzilag a Cserhát északi vonulatán helyezkedik el. A kedvező adottságok mellett drámai, hogy a termelésre szakosodott intézmények, szervezetek a térségben alig találhatók. Nagyobb jelentőségű felvásárló, integrátor, és feldolgozó a területen nem működik. A térség nagyüzemei gyakorlatilag felszámolódtak, eszközparkjuk nagyobb részben elkerült innen, telepeiken mára döntően más irányú tevékenység (ipar, szolgáltatás stb.) folyik.
A szécsényi járás két meghatározó ipari üzeme közül a Tommy-Invest Kft. elektronikai alkatrészek gyártásával foglalkozik, mintegy 195 főt foglalkoztat. A második legjelentősebb ipari foglalkoztató a Ludányhalásziban működő Profilplast Kft., 60 fős munkavállalói létszámmal, mely műanyagtermékek gyártásával foglalkozik. Mint minden térségben, itt is jelentős foglalkoztató erővel bír a kereskedelem és vendéglátás. Azonban a vállalkozások körében tapasztalható 32%-os arányuk és ennél jelentősen alacsonyabb foglalkoztatási szerepük a fejlettebb térségekben tapasztalható 45- 50%-os aránnyal, jelzi a térség csekély fogyasztói erejét, azt, hogy nagyobb részük családi önfoglalkoztató vállalkozásként működik. A térség vállalkozásait 60-80 könyvelő, néhány informatikus, néhány nyomdai mikró vállalkozás, egy-egy ügyvéd szolgálja ki. Mindezek mellett mamut ágazatnak tűnik a közszolgálat: önkormányzati hivatalok, iskolák, háziorvosi és szakrendelők, szociális gondozók, magas száma. A közszolgálatban dolgozók kiugró mértéke is jelzi a térség vállalkozásainak kevés számát, a gazdasági recesszió mértékét. A vállalkozások 28%-a ipari, építőipari, 33%-a pedig kereskedelmi, vendéglátóipari szolgáltatást végez. A társas vállalkozások árbevételének több mint 50%-a az iparból származott, annak ellenére, hogy az 50 főnél több dolgozót foglalkoztatók száma a térségben a legkevesebb. A társas vállalkozások árbevételének több mint fele az ipari tevékenységből származik, melyek teljes egészében Szécsényben találhatók. A kereskedelmi ellátottság az ezer lakosra jutó 12 kiskereskedelmi és 4 vendéglátói üzlettel, a megyei átlaggal azonos színvonalú.
A szécsényi járás a megye leginkább mezőgazdasági jellegű területe. A járás mezőgazdasági területeinek aránya 60%, melyből 34, 4% az erdőterület és 2, 2% a védett terület aránya. A kistérség területének 44%-a szántóföldi művelésre alkalmas terület. A szántóterület átlagos aranykorona (17 AK) értéke elmarad a legjobb pásztói (21 AK) kistérségtől, de a lakosság nagyobb része él a mezőgazdasági tevékenységből. A működő mezőgazdasági vállalkozások aránya 10-12%, mely mesze felülmúlja a többi megyei járást. A csökkenő nemzetgazdasági súlyú mezőgazdaság továbbra is jelentős szerepet játszik a kedvező agráradottságú déli országrész, és számottevő ipar híján a periferikus helyzetű, elmaradott, döntően aprófalvas kistérségek életében. A mezőgazdasági vállalkozások és a mezőgazdasági vállalkozásokban foglalkoztatottak száma minimális. A 3 %-os megyei szintű mezőgazdasági foglalkoztatotti arány jól tükrözi a Szécsényi járás helyzetét is. A gazdálkodási forma jellemzően kisüzemi. A területen szövetkezeti nagyüzem nem található. Néhány, méreteiben és gazdasági potenciáljában elhanyagolható gazdasági társaság, mint utódszervezet működik a területen. A 2009-2010. években az állatlétszám alakulása a járás településein némiképp változott. Elsősorban a húshasznú szarvasmarha állomány létszáma emelkedett meg jelentősen, többek között a Ludányhalászi – Nógrádszakál vonalon, illetve a Szécsényfelfaluban található, jelenleg 50 darabos húsmarha tartás beindításának köszönhetően. A húsmarhát, a hazai kereskedőkön túl többnyire olasz, görög, és török felvásárlók vásárolják meg az állattartóktól, mely iránt az érdeklődés szerencsére nem csökken, ezzel kedvező hatást gyakorolva az állomány növelésére.
