A projekt átfogó céljai

• A projekt célja nemzetközi tapasztalatok és jó gyakorlatok megismerése, kipróbálása és ajánlások kidolgozása a hazai alkalmazásra. A hazai fejlesztések mellett szükséges nemzetközi szakpolitikai tapasztalatok és jó gyakorlatok megismerése a megoldandó társadalmi hiányok és problémák jobb kezelése érdekében.
• Nemzetiségekkel való kapcsolatfelvétel és szoros viszony kialakítása.
• Az ifjúsági együttműködések erősítése, közös programok szervezése.
• Civil szervezetek egymás közötti együttműködése.
• Kulturális civil szervezetek és intézmények hálózati együttműködése a multikulturális sokszínűség megóvása és ápolása, az együttműködések tartalmának kibővítése, tapasztalatcserék erősítése érdekében.
• Hagyományokra épülő komplex esélyteremtő társadalmi felzárkózási modell kidolgozása és ennek megfelelő mintaprogramok megvalósítása.
• Közösségfejlesztő szervezetek, egyházak hálózati együttműködése, tapasztalatcserék erősítése.
• A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje.
• A Duna Stratégia megvalósítása keretében kialakítandó hálózati együttműködés támogatása.
• A meghatározott társadalmi kihívásokkal és azok kezelésével kapcsolatos rendelkezésre álló speciális szakmai tudásanyag bővítése.

Konkrét célok

• A fiatalok összefogása, az identitás erősítése a hagyományőrzés jegyében.
• Felébreszteni a formálódó fiatal közösség cselekvési kedvét.
• A helyi identitás erősítése, a hagyományos foglalkozások, a természeti és épített kultúrtörténeti értékek megismertetése és megőrzése, kézműves szakkör, helyismereti szakkör, hagyományőrző csoportok működési körének bővítése.
• A település megtartó erejének növelése.
• A generációk közötti kapcsolat javítása, erősítése.
• Közös gondolkodás, eszmecsere ösztönzése.
• Új közösségfejlesztő módszerek megismerése.
• Meglévő külföldi testvértelepülési és civil szervezeti kapcsolatok ápolása, mélyítése.
• Önkéntesek projekt-kompetenciáinak fejlesztése.
• Egészséges, tudatos életmód lehetőségeinek bemutatása.
• A jelenleg még működő hagyományok megőrzése, átadása és a hagyományőrzés jövőjének biztosítása.

A projekt keretében sor került kulturális, gasztronómiai bemutatókra, konferenciára, közös szakmai tanulmányutakra. A projekt megkezdése előtt a település egyik fontos történése, hogy egy falugazdaság megalakítása realizálódott.

A projekt megvalósításában a következő célok motiválták egyesületünket:

• A határon átnyúló kapcsolatok erősítése.
• A családi gazdálkodás az Európa 2020 stratégia megvalósításában téma feldolgozása
• A jó példák átadása, tapasztalatcsere, innovatív megoldások kialakítása.
• Generációk közötti kapcsolatok elmélyítése, színesítése.

A közös munka során alkalmazni kívánt módszerek

A közösségfejlesztési folyamat egy településen a la­kosság vagy/és szervezeteinek megszólításával és bevonásával – aktivizálásával – kezdődik, majd a problémák felismerésével és azok nyilvánossá tételével folytatódik, melynek során mind többen kapcsolódnak a folyamathoz, és jutnak el a közösségben megfogalmazódó feladatok fel­is­meréséhez és közösségi megoldásához, még­pedig ismereteik és képességeik fej­lesztése útján, a lehetséges partnerekkel együttműködve. (Varga, 1988)

Varga szerint a fejlődés tulajdonképpen egy mozgásokkal teli közegben valósul meg.

A fejlesztői munka első fázisában tehát először is új mozgásokat kell létrehoz­nunk. Ez elsősorban a lakosság és szervezeteinek bevonását jelenti: az érintett körzet megszervezését, a kapcsolatfelvételt, majd a kommunikáció kereteinek kialakítását. 

A második fázis (ez persze történhet egyidejűleg is az első fázissal) az adott terület mintegy lefényképezése, a helyzet feltárása. Ezt a fázist hívjuk tár­sa­dalmi-gazdasági diagnózisnak, de olyannak, amelynek felállításában a közösség nem-szakember tagjai is aktív szerepet vállalnak, hiszen e tudást elsősorban nekik kell birtokba venniük. A legfontosabb a közösség önmagáról való tudásának feltárása és a problémák azonosítása, de fontosak a helytörténeti, településszociológiai, statisztika, valamint a szakterületi és fejlesztési anyagok feltárása, s e tudás közösségi használatba vétele is.

A harmadik fázis a közösség véleményének, késztetéseinek és cselekvési po­tenciál­jának feltárása és a problémák mellérendelése. Itt az a lényeg, hogy ezt a folyamatot nem a fejlesztő, hanem – szükség esetén, az ő segítségével – a közösség maga végzi.

A negyedik fázis a feltáruló feladatok közös rangsorolása, a problémamegoldó folyamatok tervezése, a cselekvési terv és az önsegítő projektek készítése.

Ötödik fázis: Intézményépítés, jelen esetben szervezetfejlesztés, új folyamatok beépítése a szervezet életébe, új programok, közösségi tevékenységek létrehozása. Új szervezetek életre segítése a helyi közösségben, új közösségi szervezetek megalakulása, képzések, a cselekvéshez szükséges attitűd kialakítása és a technikák elsajátítása, különböző helyi tevékeny­ségek (projektek) beindulása, információs rendszer kialakítása, a nyilvánosság fórumainak létrehozása. A nyilvánosság érdeklődésének felkeltése, PR tevékenység.  Az önszervező folyamatok életben tartása, segítése.

A hatodik fázis a belső és külső partnerek megkeresése és aktivizálása: kapcsolatszervezés, hálózatépítés a helyi, országos és nemzetközi szervezetek között, konfliktuskezelés, érdekérvényesítés.

A hetedik fázis a szerteágazóvá vált munka koordinálása, az esetleg el­akadó meg­va­lósítások tovább lendítése, a megvalósult folyamatok értékelésének és a továbblépés tervezésének segítése, szakmai segítségnyújtás a lokális társadalomfejlesztés szellemi infrastruktúrájának megteremtésében, a döntéshozók és a jogalkotás befolyásolása.

A segítő beavatkozás nem más, mint a lehetőségek feltárása és átélésbe, cselekvésbe fordítható aktualizálása. (Varsányi, 1999)

A cselekvők táguló köre

Célunk a (potenciális) cselekvők körének megtalálása és a lehető legszélesebb körré szervezése. A cselekvők központi magja a közösség véleményformálóiból áll össze, szélesebb köre pedig a fokozatosan köréjük csoportosulókból (Biddle, 1965). A folyamat első fázisában leírt mozgásokat a közösségfejlesztő(k) és a központi mag hozza létre, majd e mozgások kiterjednek a folyamatosan bekapcsolódó, szélesedő körre, amely egyre inkább átveszi a kezdeményezést és folyamattá szervezi a tevékenységeket.

 A módszerek alkalmazásának az a célja, hogy a lehető legtöbb lakost vonja be a közös gondolkodásba és tegye a közjóért cselekvővé, vagyis aktívvá, ezért is hívjuk a legnagyobb módszercsoportot aktivizáló módszereknek. A közösségfejlesztés egyik fő szakmaépítő törekvése, hogy a módszerek hatókörét tágítsa. A személyesség, a megszólítottság, az élő kommunikáció természetesen e szinteken is nagyon fontos, s ezeket szervezeti találkozókkal, közös akciókkal lehet hasonlóképpen biztosítani, mint az embertől emberig szinteken. A hazai közösségfejlesztés módszertani készlete még csekély, s ennek egyértelműen társadalmi okai vannak Nincsenek még, vagy csak most kezdenek alakulni tudatosan vállalt közös ügyek. De a lokális szervezetek közötti kommunikáció szervezése és e tapasztalatokból a különféle módszerek elvonatkoztatása azért is halad nehezen, mert nincsenek még, vagy csak nagyon kevesen olyan civil szervezetek, amelyek a térségi közjóért akarnak dolgozni.   

A módszerek helyes megválasztásának művészete

A közösség általi fejlesztés folyamatát tehát a rendelkezésre álló munkamódok (vagyis a több módszert is elegyítő, folyamatot kitevő módszerek kombinációi) és módszerek, technikák alkalmazása segíti. Mivel azonban e folyamat több szereplős, szerteágazó és gyakran mutat fel váratlan fordulatokat, a folyamat kezelésében mindig nagy szerepe van az egyéni ötleteknek és megoldásoknak, a rögtönzésnek, a próbálkozásnak. Fontos, hogy a váratlanul felbukkanó problémákra, fordulatokra, konfliktusokra a segítők természetesen reagáljanak és a módszerek megválasztásában használják saját megérzéseiket, de ugyanilyen fontos, hogy saját beavatkozásuk hatását figyelemmel kísérjék és elemezzék, mert csak így biztosítható a folyamat fenntarthatósága és előre mozdítása.

Nem lehet tehát sémát alkalmazni a fejlesztés módszertanának alkalmazására. Más feladatot ró a közösségfejlesztésre, ha a helyi társadalom szervezett, s mást, ha nem az, vagy nem eléggé az.

Egy szervezett helyi társadalomban nem csak egy intézmény, az önkormányzat és annak intézményei fejtenek ki közösségi hatást, hanem helyi civil mozgalmak, szervezetek is. Ha elegendő számú civil szervezet van egy lokalitásban, az lehetővé teszi, hogy ne egyenként szólítsuk meg a véleményformáló embereket, hanem egyenesen a szervezetekhez forduljunk, őket vonjuk be a közösségi problémafeltáró és megoldó folyamatba. Előfordulhat azonban, hogy a fejlesztőnek nem sikerül aktivizálni e szervezeteket és tagjaikat. Ha így alakul, annak oka az lehet, hogy e szervezetek munkája önmagukra, s nem a közösségre irányul (horgászok, bringások, stb.), s ezért megnyerésük a közjó érdekében éppolyan hosszú folyamat, mint ha egyénekkel kezdünk el dolgozni.

Párbeszéd körök

Han­kiss Elemér és munkatársai kezdeményezésére a 90-es évek közepe táján nálunk is egyre többen hozzá láttunk, hogy meghonosítsuk az önszervező köri mozgalom egyik variánsát, az úgynevezett Párbeszédkör módszert. Az általuk kiadott módszertani füzet a vita és a párbeszéd szembeállításával mutatja be a társadalmi részvétel kívánatos modelljét, a polgárok és szervezeteik általi párbeszéd során megszülető konszenzust. (Hankiss és Borbélyné Nagy Éva, 1996). Ezt mi különös tekintettel a fiatalok körében kívánjuk megvalósítani. Ennek célja egyrészt a fiatalok aktivizálása, másrészt a fiatalok szociális kompetenciának, kommunikációs készségének, konfliktuskezelésének fejlesztése.

A vita

• A vitában való részvétel célja az, hogy saját álláspontunk helyességét, illetve az el­len­kező álláspont helytelenségét bi­zony­gas­suk.
• A vita saját meggyőződésünk megerősí­tését szolgálja.
• A vitát meg kell nyerni (avagy el lehet veszíteni) – ez az érvelő tehetségétől épp­úgy függ, mint az érv érdemességétől.
• A vita természeténél fogva az igazság rész­leges, szelektív bemutatását kö­veteli.
• A vita csak a résztvevők álláspontjaival fog­lalkozik kizárva minden más lehető­séget.
• A vita az álláspontokba helyezett érzelmi befektetést növeli, ezzel is nehe­zebbé téve egyéb lehetőségek megvizsgálását.
• A vitát nem nehéz propaganda célokra fordítani.

A párbeszédi alternatíva

• A párbeszédben az álláspontok helyes­sé­gét illető ítélkezést félretesszük.
• A cél az, hogy a különféle álláspontokat meg­hallgassuk, azokat megértsük, s azok­ból ta­nuljunk.
• A legfontosabb teendő, hogy meghall­gassuk egymást s ezúton felfedezzük vé­le­­mé­nye­ink közös elemeit.
• Az egyik fő cél, hogy a saját álláspontunk bizonygatása helyett a meg­ol­dások egyéb le­hetőségeit mérlegeljük.
• A párbeszédnek nincsenek vesztesei, de amennyiben mindenki tanul s bővíti látó­kö­rét, mindenki nyer.
• A párbeszéd a résztvevők kölcsönös bi­zalmát, egymás iránti tiszteletét, önbe­csü­lését, ma­gabiztosságát, nyelvi és vita­készségi jártasságát növeli.
• A párbeszéd felszabadít s növeli a kritikai ítélőképességet.

A Jövőműhely módszere (Jung, Millert, 80-as évek)

A közösségi problémák feltárásának, súlyozásának és a jövőbeni közösségi tevékenységek kiválasztásának leggyorsabb módszere az ún. “Jövőműhely”- módszer, amely a tervezéshez vezet el bennünket. Ezt a módszert szeretnénk kipróbálni és megvalósítani a fiatalok körében.

A módszer létrehozói Robert Jung német szociális munkás és Norbert Millert német szociálpolitikus, akiknek módszertani leírását 1996-ban fordították le magyarra.

A módszer leírása

• Előkészítés

Az emberek bemutatkoznak egymásnak, és a csoportvezető(k) elmagyarázza(ák) a módszert, amellyel a nap folyamán dolgozni fognak. Elsőként témákat kell választani, és egy példán keresztül be is lehet mutatni a módszert.

A témák legyenek pozitív célok, amelyekkel a csoport egyetért. Mindig meg kell vizsgálni, hogy a csoport egyetért-e a témával. Ha nem, el kell kezdeni keresni egy új, megfelelő témát. Példák a témákra:

• a lakóközösségi központ – mindenki ügye;
• jó életkörülményeket a közösség idősebb tagjai számára;
• megfelelő segítséget a fogyatékos gyermekeknek;
• hasznos, jövedelmező munkát a közösség munkanélküli fiataljainak;
• tartalmas szabadidős lehetőségeket – kábítószer nélkül.

• Kritika

Mindenkivel jegyeztessük föl a kulcsszavakat (lehetőleg 1–1 szót), azokat az akadályokat leírandó, amelyek a cél elérését meghiúsítják. Ezt csendben végezzük (kb. 10 perc).

Ezután mindenki felírja oszlopokban a falra kitűzött nagy papírlapokra az általa feljegyzett szavakat.

A vezetők felolvassák a szavakat és értelmezik azok tartalmát, szükség esetén kiegészítik magyarázó szavakkal. Vita a szavak alkalmasságával vagy érvényességével kapcsolatban nem megengedett.

Ezt követi a szavazás. Minden résztvevőnek van 10, a kulcsszavak között elosztható pontja: adhatják mind a 10-et egy szóra, vagy egy-egy pontot tíz különböző szóra stb. A szavazás is csendben történik – semmilyen befolyásolás nem megengedett. Ezután a vezetők összegyűjtik a szavazatokat, csoportosítják az azonos témára vonatkozó szavakat és összeadják a szavazatokat. Ilyetén módon a figyelem azokra a témákra/szavakra fog irányulni, amelyek a legtöbb szavazatot kapták. Tehát, van egy listánk azokról a témákról, amelyeket a résztvevők legfontosabbnak találtak.

Következik a tagadó mondatok (negatív állítások) felírása:

Formáljunk kb. ötfős kiscsoportokat. Mindegyik csoport kap egy nagy papírt és egy filcet. Egy-egy mondatban meg kell fogalmazniuk a legtöbb pontot kapott szavakat/témákat. A negatív kulcsszavak tehát tagadó mondatokba épülnek. A kész lapokat felakasztják a falra. A mondatokat felolvassák, és szükség esetén értelmezik. Az értelmezés során is el kell kerülnünk a vitákat!

• Újra írás

Az újra írás tulajdonképpen pozitív mondatalkotás („ideális állapot”- jellegű mondatok kreálása).

Újra kis csoportokban dolgozunk, és átalakítjuk a negatív mondatokat pozitív állításokká, vagyis feltételezzük, hogy a legfontosabb dolgok ideális állapotukban működnek. A mondatokat nem folyamatosan írjuk, hanem külön vezetjük, hogy a következő szakaszban szavazhassunk rájuk.

• Az „ideális állapot” kijelentések bemutatása

A mondatokat felakasztjuk a falra, felolvassuk és értelmezzük. Minden csoport azonos mondatai között vannak apró különbségek.

Szavazás az „ideális állapot”-ot tartalmazó kijelentésekről. Minden egyes résztvevő öt pontot kap most, és azzal gazdálkodhat. A vezetők megszámolják a szavazatokat, szétvágják a csoportok mondatlistáit és újra csoportosítják őket (ragasztót használva) összetartozó témák csoportjaiba. E csoportokat felerősítik a falra. Ez a szavazatszámlálás, vágás-ragasztás akkor történik legjobban, ha ezalatt a résztvevők a következő feladaton, a fantázia terven dolgoznak.

• Fantázia projekt/kreatív feladat

Új, lehetőleg ötletes csoportbeosztás – pl. nők-férfiak, piros-kék ruhadarabot viselők, órát jobb kézen-bal kézen viselők stb.

Minden csoportnak egy fantáziatervet kell létrehoznia, melyhez korlátlan erőforrások állnak rendelkezésre. Ennek a projektnek valamilyen módon kapcsolódnia kell a napi témához. A csoportok lehetőleg rajzzal, ábrával stb. illusztrálják gondolataikat, ne hosszas írásműveket készítsenek.

A fantáziaprojektek témája minden esetben a hagyományőrzés, a hagyományőrzésbe ágyazott település és közösségfejlesztés.

• A fantáziaprojektek bemutatása

Minden csoportból egy csoporttag előadja a csoport projektjét egy döntnöknek (lehetőleg ne a vezető legyen, hanem pl. egy vendéglátó vagy más személy). A győztes, azaz a legjobb fantáziaprojektet bemutató kiválasztását díjkiosztás követi (édesség), vigaszdíj (még édesség) a többieknek.

• A részletes vízió szakasza
• A fantáziaprojekt során keletkezett energiát és lelkesedést most az ideális állapottól egy részletesebb képre irányítjuk: hogyan is festene a feladat-vállalkozás a legsikerültebb formájában? A résztvevők képzelete megint csak szabadon szárnyalhat: nincsenek bürokratikus vagy anyagi korlátok. Kihangsúlyozandó, hogy a csoportoknak csak az ideális végső képet kell megrajzolniuk, nem pedig az odavezető utat, azaz nem stratégiát kell gyártani.
• A részletes vízió bemutatása

A csoportokat képviselő csoporttagok felolvassák, elmagyarázzák saját, kidolgozott elképzelésüket. Semmi olyan jellegű megjegyzés vagy vita nem megengedett, mint például: „De hiszen ez lehetetlen!”

• A víziók tematikus csoportosítása

A vezetők ezután szétvágják, és témakörök szerint összeragasztják a képeket. Ha nagyon sok kép van, akkor először talán korlátozni kell a számukat egy öt pontos szavazattal. Ezután a témákat a falra lehet akasztani.

Minden egyes témát részletesen ismertetünk, hogy az emberek meg tudják ítélni, helyesen csoportosítottuk-e a képeket?

• Egy téma kiválasztása

A résztvevők ezután felsorakoznak annak a témának a lapja alá, amellyel a leginkább szeretnének foglalkozni. A cél, hogy a látomásokból realitás legyen. A csoportképzés ezen a szinten befolyásolástól mentes, önkéntes.

• Megvalósítás
• Minden csoport kap egy ötletlapot az induláshoz. Az ötletlap voltaképpen egy kérdések formájában megfogalmazott utasításlista. Nem kötelező jellegű, csak azok hívják segítségül, akik ennek szükségét érzik. Ezt a következő lépések követik:
• Értékek – Kezdhetünk-e azonnal? Milyen akadályok állnak előttünk? Hogyan vélekednek a munkatársak, politikusok, a hatalommal bíró emberek stb.?
• Stratégiák – Milyen politikai, gazdasági támogatásra van szükségünk? Kivel tudunk együttműködni? Hogyan tudjuk bevezetni, megismertetni vagy piacosítani az ötletet?
• Cselekvés – Ki akar és tud dolgozni ezen az ötleten? Mennyi munkára van szükség? Hogyan tudjuk eladni az ötletet? Mi a kockázat? Mi a haszon?
• A témák megvalósíthatóságáról készített előmeneteli jelentés

Minden csoport az utasításokat, kérdéseket vagy hasonlókat dolgoz fel, és egy nagy papírlapra felírja gondolatait, terveit. Egy előre megbeszélt időpontban a csoportok újra összeülnek, és mindegyik csoport vázolja a többiek előtt terveit és ötleteit.

• Záró értékelés

Végül mindenkinek lehetőséget adunk arra, hogy értékelje a napi tevékenységet. Ez jó lezárása a munkának, nemcsak azért, mert mindenki lehetőséget kap a hozzászólásra, ami jó érzés számukra, hanem mert e megjegyzések egyben új ötletforrások is a Jövőműhely módszerének fejlődéséhez.

Ha nem képzési, hanem valóságos élethelyzetben alkalmazzuk a módszert, akkor érdemes több időt, akár több estét is rászánni, mert azok, akik nem szokták a „fejmunkát” (ahogy egy mezőgazdaságban fizikai munkát végző asszony mondta egyszer, aki részt vett egy Jövőműhelyen), azok nagyon hamar elfáradnak és érdektelenné válnak a műhelymunka végére, holott annak részleteit nagyon élvezik. Ha megfelelő ütemben haladunk, akkor a közösség tagjait nem csak meggondolkodtatjuk, nem csak új szempontok figyelembevételére tanítjuk, hanem aktivizáljuk is közös cselekvésre.

Mind az önszervező-köri mozgalmak, mind a Jövőműhely módszere alkalmat ad a folyamatos építkezéshez, de használatuk sorrendjének betartása egyáltalán nem kötelező.