Tanulmányút – Mezőkövesd – 2018. augusztus 25.
Varsányi Faluszépítő, Hagyományőrző és Kulturális Egyesület
EFOP – 5.2.2-17-2017-00031 „Múltunkban a jövőnk”
A matyók és a palócok, jóllehet külön etnikumként tartjuk számon őket, genetikailag egységes népcsoportként határozhatók meg, amelyek a szlávokhoz állnak közel, csupán eltérő vallásuk miatt van különböző nevük.
Mezőkövesdi tanulmányutunk alkalmával igyekeztünk olyan programokat szervezni, amelyeken keresztül a résztvevők betekintést nyerhetnek a népi iparművészetek „tárházába”. Fontosnak tartottuk, hogy minél közelebb hozzuk a csoportot a különböző iparművészeti tevékenységek megismeréséhez. Ennek megfelelően utunk során ellátogattunk egy népművészeti boltba, voltunk a Matyó Múzeumban, megtekintettük a Jézus Szíve templomot, valamint eltöltöttünk pár órát a Matyó Portán.
A népművészeti boltban rövidáru, méteráru és a népviseletkészítés egyéb kellékei szintén megtalálhatóak voltak. A csoportunk tagjai örömmel tapasztalták, hogy mind az anyagok színvilága, mintája, mind a fellelhető kellékek alkalmasak akár a mi viseletünk bizonyos elemeinek elkészítéséhez is. A Matyó Múzeumban az állandó kiállításon kívül, a Matyó Baba időszaki kiállítást is megtekinthettük. Mivel a mi viseletünk is hasonlóan tükrözi az életkort és a családi állapotot a csoporttagokkal közösen tudtuk elemezni a babák öltözékét, annak darabjait, összehasonlítani a mi viseletünk hasonló elemeivel (pl. új asszony „fékkötője”). Az állandó kiállítás keretein belül részletes képet kaphattunk nem csupán a matyó viseletek, hanem a különböző iparművészeti tevékenységek jelenlétéről is. Az ebédet követően a Jézus Szíve templomba vezetett az utunk, ahol a templom oltárképében szintén megjelenik a matyó viselet. A délutáni programunk második felében a Matyó Portára látogattunk, ahol a házigazdák maguk készítik a portékájukat. Itt egy közös programon vehettünk részt, amelynek keretében megtekinthettünk egy hagyományos matyó lakóházat, matyó viseletbe öltözhettünk és ízelítőt kaptunk a „pipícs” készítésből. A házigazdák maguk készítik a helyben megvehető hímzett terítőket, babákat, sőt még a férfiak által viselt jellegzetes kalapot is a házaspár férfi tagja készíti egyedül az országban, így a csoport tagjai könnyed beszélgetés formájában cserélhettek tapasztalatot a készítőkkel.
