A térség népességéről összességében elmondható, hogy elöregedés jellemzi, mely egyrészről köszönhető a jelentős mértékű elvándorlásnak, másrészről pedig annak a ténynek, hogy a születések száma évről-évre csökken. A falvakból egyetemre, főiskolára elkerülő fiatalok nem költöznek vissza tanulmányaik elvégzése után. Ez nem pusztán a lakónépesség számának csökkenését tekintve okoz problémát, hanem egyben a szellemi tőke elvándorlását is jelenti, valamint a helyi hagyományok ápolásának, életben tartásának kérdését is érinti. Hiszen amennyiben a fiatal felnőtt korosztály nem a kistérségen belül, családi és helyi hagyományok között alapít saját családot, nagy a valószínűsége annak, hogy az itt megismert hagyományokat és szokásokat az ő gyermekeik már nem sajátítják el. A kistérség falvaiban élő idősek pedig nem tudják kinek átadni a régmúltból őrzött szokásokat, hagyományokat, történeteket. Vagyis a fiatal korosztály tagjainak elvándorlása hosszú távon a jelenleg még működő hagyományok és a hagyományőrzés jövőjét is veszélyezteti, kilátásba helyezve a helyi szokások feledésbe merülésének esélyét.
A járásban működő oktatási intézmények között nincs felsőfokú végzettséget adó intézmény. A működő intézmények nem „igazodnak” a piaci és munkaerő-piaci igényekhez. A korábban jól működő szakképzés hiánya jelentős probléma.
Az országos átlagnál magasabb a munkanélküliek aránya. Magas a tartós munkanélküliek száma, ezen belül kiugróan magas a tartósan munkanélküli, alulképzett roma népesség aránya. Különösen magas a munkanélküliek aránya Endrefalván, Magyargécen, Ludányhalásziban, Nagylócon, Nógrádmegyeren, Nógrádsipeken, Nógrádszakálban, Rimócon, Szécsényfelfalun, Varsányban. A nem megfelelő jövedelemszint, illetve a munkanélküli családok esetében a bérből származó bevételek hiánya miatt a kistérségben élők életszínvonala egyre rosszabb. A települések önkormányzatainak költségvetését terheli a lakosság által felhalmozott közüzemi tartozás összege.
