A járásban egyszerre jelenik meg a munkaerő felesleg és munkaerőhiány jelensége. Korábban a térség munkavállalóinak nagyobb hányada az agrárgazdaságban, kisebb hányada az ipari üzemekben, illetve az építőiparban talált munkát. Ezek az ágazatok a ’80-as évek közepétől folyamatos leépülésen mentek keresztül, mely magas munkanélküliséget eredményezett. A betelepülő vállalatok munkaerő igénye és a helyben lévő szabad
munkavállalói kínálat, csak részben találkozott. A fent leírt probléma kialakulásának egyik oka, hogy a szakképzésben a munkáltatók és a képző szervezetek együttműködése nem megfelelő. Valószínűsíthető, hogy a nyilvántartott álláskeresők között olyanok is szerepelnek, akik a „fekete vagy szürkegazdaságban” dolgoznak, bár az ellenőrzések erősítése ezt egyre erőteljesebben mérsékli. Az elmúlt közel két évtizedben, az agrárium központi irányítása és stratégiája sűrűn változott, ami a stabil birtok- és termékszerkezet kialakulását hátráltatta. Az agráriumban tapasztalható a szétaprózottság, alacsony a szövetkezésre való hajlandóság. A térségben nem jött létre termelő-értékesítő együttműködés (TÉSZ), ami az agrártámogatásoknál hátrányt okoz.
Az önkormányzatok és a helyi vállalkozók tőkehiánya akadályozza, hogy a kistérség maximálisan kihasználja turisztikai adottságait, a külső befektetők megjelenése is csupán esetleges. A kínálati oldalon a téli turizmus nem jelenik meg, a történelmi emlékhelyek kihasználása nem érvényesül. Ennek a problémának a megoldása érdekében több olyan területi összefogás is született, amely a terület turisztikai vonzerejének kihasználását, növelését célozták meg.
