Kategória: Projekt céljai

Kritika

• Mindenkivel jegyeztessük föl a kulcsszavakat (lehetőleg 1–1 szót), azokat az akadályokat leírandó, amelyek a cél elérését meghiúsítják. Ezt csendben végezzük (10 perc).
• Ezután mindenki felírja oszlopokban a falra kitűzött nagy papírlapokra az általa feljegyzett szavakat.
• A vezetők felolvassák a szavakat és értelmezik azok tartalmát, szükség esetén kiegészítik magyarázó szavakkal. Vita a szavak alkalmasságával vagy érvényességével kapcsolatban nem megengedett.
• Szavazás. Minden résztvevőnek van 10, a kulcsszavak között elosztható pontja: adhatják mind a 10-et egy szóra, vagy egy-egy pontot tíz különböző szóra stb. A szavazás is csendben történik – semmilyen befolyásolás nem megengedett. Ezután a vezetők összegyűjtik a szavazatokat, csoportosítják az azonos témára vonatkozó szavakat és összeadják a szavazatokat. Ilyetén módon a figyelem azokra a témákra/szavakra fog irányulni, amelyek a legtöbb szavazatot kapták: van egy listánk azokról a témákról, amelyeket a résztvevők legfontosabbnak találtak.
• Tagadó mondatok (negatív állítások) felírása
• Formáljunk kb. öt fős kiscsoportokat. Mindegyik csoport kap egy nagy papírt és egy filcet. Egy-egy mondatban meg kell fogalmazniuk a legtöbb pontot kapott szavakat/témákat. A negatív kulcsszavak tehát tagadó mondatokba épülnek. A kész lapokat felakasztják a falra. A mondatokat felolvassák, és szükség esetén értelmezik. Semmi vita!

Újraírás

• Pozitív mondatalkotás („ideális állapot”- jellegű mondatok)
• Újra kis csoportokban dolgozunk, és átalakítjuk a negatív mondatokat pozitív állításokká, vagyis feltételezzük, hogy a legfontosabb dolgok ideális állapotukban működnek. A mondatokat nem folyamatosan írjuk, hanem külön vezetjük, hogy a következő szakaszban szavazhassunk rájuk.
• Az „ideális állapot” kijelentések bemutatása
• A mondatokat felakasztjuk a falra, felolvassuk és értelmezzük. Minden csoport azonos mondatai között vannak apró különbségek.
• Szavazás az „ideális állapot”-ot tartalmazó kijelentésekről. Minden egyes résztvevő öt pontot kap most, és azzal gazdálkodhat. A vezetők megszámolják a szavazatokat, szétvágják a csoportok mondatlistáit és újracsoportosítják őket (ragasztót használva) összetartozó témák csoportjaiba. E csoportokat felerősítik a falra. Ez a szavazatszámlálás, vágás-ragasztás akkor történik legjobban, ha ezalatt a résztvevők a következő feladaton, a fantázia terven dolgoznak.

Fantázia projekt/kreatív feladat

• Új, lehetőleg ötletes csoportbeosztás – pl. nők-férfiak, piros-kék ruha¬darabot viselők, órát jobb kézen-bal kézen viselők stb.

                Minden csoportnak egy fantáziatervet kell létrehoznia, melyhez korlátlan erőforrások állnak rendelkezésre. Ennek a projektnek valamilyen módon kapcsolódnia kell a napi témához. A csoportok lehetőleg rajzzal, ábrával stb. illusztrálják gondolataikat, ne hosszas írásműveket készítsenek.

                A fantáziaprojektek témája minden esetben a hagyományőrzés, a hagyományőrzésbe ágyazott település és közösségfejlesztés.

• A fantáziaprojektek bemutatása

Minden csoportból egy csoporttag előadja a csoport projektjét egy döntnöknek (lehetőleg ne a vezető legyen, hanem pl. egy vendéglátó vagy más személy). A „győztes” kiválasztását díjkiosztás követi (édesség), vigaszdíj (még édesség) a többieknek.

A részletes vízió szakasza

a)            A fantáziaprojekt során keletkezett energiát és lelkesedést most az ideális állapottól egy részletesebb képre irányítjuk: hogyan is festene a feladat-vállalkozás a legsikerültebb formájában? A résztvevők képzelete megint csak szabadon szárnyalhat: nincsenek bürokratikus vagy anyagi korlátok. Kihangsúlyozandó, hogy a csoportoknak csak az ideális végső képet kell megrajzolniuk, nem pedig az odavezető utat, azaz nem stratégiát kell gyártani.

b)           A „részletes vízió” bemutatása

                A csoportokat képviselő csoporttagok felolvassák, elmagyarázzák saját, kidolgozott „elképzelésüket”. Semmi olyan jellegű megjegyzés vagy vita nem megengedett, mint pl. a: „De hiszen ez lehetetlen!”

c)            A víziók tematikus csoportosítása

                A vezetők ezután szétvágják, és témakörök szerint összeragasztják a képeket. Ha nagyon sok kép van, akkor először talán korlátozni kell a számukat egy öt pontos szavazattal. Ezután a témákat a falra lehet akasztani.

                Minden egyes témát részletesen ismertetünk, hogy az emberek meg tudják ítélni, helyesen csoportosítottuk-e a képeket?

d)           Egy téma kiválasztása

                A résztvevők ezután felsorakoznak annak a témának a lapja alá, amellyel a leginkább szeretnének foglalkozni. A cél, hogy a látomásokból realitás legyen. A csoportképzés ezen a szinten befolyásolástól mentes, önkéntes.

Megvalósítás

a)            Minden csoport kap egy „ötletlapot” az induláshoz. A ötletlap voltaképpen egy kérdések formájában megfogalmazott utasításlista. Nem kötelező jellegű, csak azok hívják segítségül, akik ennek szükségét érzik.

1.            Értékek – kezdhetünk-e azonnal? Milyen akadályok állnak előttünk? Hogyan vélekednek a munkatársak, politikusok, a hatalommal bíró emberek stb.?

2.            Stratégiák. Milyen politikai, gazdasági támogatásra van szükségünk? Kivel tudunk együttműködni? Hogyan tudjuk bevezetni, megismertetni vagy piacosítani az ötletet?

3.            Cselekvés. Ki akar és tud dolgozni ezen az ötleten? Mennyi munkára van szükség?

                Hogyan tudjuk eladni az ötletet? Mi a kockázat? Mi a haszon?

b)           A témák megvalósíthatóságáról készített előmeneteli jelentés

                Minden csoport az utasításokat, kérdéseket vagy hasonlókat dolgoz fel, és egy nagy papírlapra felírja gondolatait, terveit. Egy előre megbeszélt időpontban a csoportok újra összeülnek, és mindegyik csoport vázolja a többiek előtt terveit és ötleteit.

Záró értékelés

Végül mindenkinek lehetőséget adunk arra, hogy értékelje a napi tevékenységet. Ez jó lezárása a munkának, nemcsak azért, mert mindenki lehetőséget kap a hozzászólásra, ami jó érzés számukra, hanem mert e megjegyzések egyben új ötletforrások is a „Jövőműhely” módszerének fejlődéséhez.

Ha nem képzési, hanem valóságos élethelyzetben alkalmazzuk a módszert, akkor érdemes több időt, akár több estét is rászánni, mert azok, akik nem szokták a „fejmunkát” (ahogy egy mezőgazdaságban fizikai munkát végző asszony mondta egyszer, aki részt vett egy „Jövőműhelyen”), azok tehát nagyon hamar elfáradnak és érdektelenné válnak a műhelymunka végére, holott annak részleteit nagyon élvezik. Ha megfelelő ütemben haladunk, akkor a közösség tagjait nem csak meggondolkodtatjuk, nem csak új szempontok figyelembevételére tanítjuk, hanem aktivizáljuk is közös cselekvésre.

Mind az önszervező-köri mozgalmak, mind a „Jövőműhely” módszere alkalmat ad a folyamatos építkezéshez, de használatuk sorrendjének betartása egyáltalán nem kötelező! Vannak közösségek, amelyekben csak a most ismertetésre kerülő módszerek (interjúk, nyilvános közösségi beszélgetések, közösségi felmérés) alkalmazása után került sor a helyi tankatalógus készítésére, vagy a „Jövőműhely” módszere szerinti tervezésre.

A fejlesztés az alábbi módokon illeszkedik a felhívásban megjelölt stratégiákhoz, dokumentumokhoz:

– Végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni középtávú stratégia

A végzettség nélküli iskolaelhagyás az iskolai kudarcok, a lemorzsolódás egyre nagyobb veszélyként jelenik meg a település életében.  A térség népességéről összességében elmondható, hogy elöregedés jellemzi, mely egyrészről köszönhető a jelentős mértékű elvándorlásnak, másrészről pedig annak a ténynek, hogy a születések száma évről-évre csökken. A falvakból egyetemre, főiskolára elkerülő fiatalok nem költöznek vissza tanulmányaik elvégzése után. Ez nem pusztán a lakónépesség számának csökkenését tekintve okoz problémát, hanem egyben a szellemi tőke elvándorlását is jelenti, valamint a helyi hagyományok ápolásának, életben tartásának kérdését is érinti. Hiszen amennyiben a tanult fiatal felnőtt korosztály elmarad a településről, az itt maradottak pedig sajnos egyre inkább az iskolázatlanabb réteg, akiknek a gyermekeinél ez a veszély fokozottan jelentkezik.

– Ifjúsági garancia akcióterv

Az ifjúsági munkanélküliség Európa egyik legégetőbb, legsúlyosabb problémája. A kihívás komolyságát és mélyreható voltát felismerve, az Európai Tanács ajánlása arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mihamarabb megoldást találjanak a fiatalkori munkanélküliség leküzdésére, egy olyan Ifjúsági Garancia formájában, amely biztosítja, hogy minden rászoruló 25 év alatti fiatal egyéni igényeinek és képességeinek megfelelő minőségi, konkrét elhelyezkedési lehetőségben, gyakorlati-, vagy gyakornoki helyben, illetve továbbtanulási lehetőségben részesüljön. Településünkön az országos átlagnál magasabb a munkanélküliek aránya. Magas a tartós munkanélküliek száma, ezen belül kiugróan magas a tartósan munkanélküli, alulképzett roma népesség aránya. A nem megfelelő jövedelemszint, illetve a munkanélküli családok esetében a bérből származó bevételek hiánya miatt a térségben élők életszínvonala egyre rosszabb.

A program fejlesztései során a cél az, hogy a munka nélkül levő fiatalok minél rövidebb időn belül találjanak munkát, személyre szabott segítséget kapjanak a munkaerő-piaci helyzetük javításához. A szakképzetlen fiatalok esetében ez elsősorban azzal érhető el, ha visszatérhetnek a tanuláshoz, egy új lehetőséget kapnak a gazdaság igényeihez igazodó szakképesítés megszerzésére. A szakképzett fiatalok esetében a munkatapasztalat megszerzésére, illetve a versenyszférában történő elhelyezkedés segítésére kell helyezni a hangsúlyt. A hagyományőrzésbe ágyazott településfejlesztés új irányt adhat a fiatalok pályaorientációjához. 2014. nyarán elindult gyógy- és fűszernövény projektünk a TÁMOP – 5.3.6-11/1-2012-0074 Kiút A Szegregátumból-Varsány Komplex Telepprogramban. 4800 darab palánta érkezett a megművelt földterületre, ahová kutat is fúrattunk. Az ültetést és gondozást végzők tanfolyam keretében szerezték meg a szükséges tudást. A programban egy olyan utat mutattunk meg, amely szintén hozzájárulhat a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez. S mindezek mellett hozzájárul a lakosság egészségfejlesztéséhez is.