Beavatkozási irány

Kulturális civil szervezetek és intézmények hálózati együttműködése a multikulturális sokszínűség megóvása és ápolása, az együttműködések tartalmának kibővítése, tapasztalatcserék erősítése érdekében.

A helyi identitás erősítése, a hagyományos foglalkozások, a természeti és épített kultúrtörténeti értékek megismertetése és megőrzése, kézműves szakkör, helyismereti szakkör, népi dalárda működési körének bővítése.

 

A konkrét kutatási téma: Közösségfejlesztés a hagyományok tükrében. Közösségfejlesztő szervezetek hálózati együttműködése, tapasztalatcserék erősítése. A fiatalok összefogása, az identitás erősítése, hagyományőrzés jegyében

 

A közösség szó pozitív csengésű hívószó: mindenki szereti, vágyik utána, szeretne közösségben élni – de nem csinálja, helyesebben még mindig kevesen csinálják.  A mai fiatal generációk már nem is tudják, hogy hogyan kell közösséget teremteni és abban létezni. A szocializáció folyamán nemcsak az értékeket kell átörökíteni a következő nemzedékre, de társadalmi és közösségi lénnyé is kellene formálni azt – nem csak elméletileg, de gyakorlatilag is.

A fizikai fejlesztések beláthatóak, konkrétak. Az autópályák, a szerelőcsarnokok hamarabb elkészülnek, a fejlődés látszatát keltve, mint kiművelni az embert, hogy értelmes életet éljen.

Az emberi erőforrás fejlesztése hosszú folyamat. A közösségfejlesztésnek relatíve hosszú múltja van, és ereje nem néhány szakember és szervezet hozzáértésében, hanem mozgalmi jellegében van. A közösségfejlesztés ugyanis a közösségnek önmaga általi fejlesztését jelenti. Helyi, térségi civil mozgalmakat.

A közösségfejlesztés az együttműködve építő civil társadalom talán legelfogadottabb aktivitásává vált – bár számos települési önkormányzat riválisnak, sőt, ellenlábasnak tekinti az alternatív fejlesztésben gondolkodó helyi közösségi erőket, civil csoportosulásokat -, mégis így van ez, mert a valódi civil társadalom maga nem törekszik a hatalom átvételére, hanem élhetőbb, emberibb, egészségesebb, közösségibb életet szeretne élni.

A közösségfejlesztés Magyarországon is a settlement típusú tevékenységből, gondolatból fejlődött ki, amennyiben a művelődési otthont az önszerveződés központjának, színterének és az ahhoz szakmai segítséget nyújtó intézménynek fogjuk fel. Ha a settlement a törzs, akkor annak egy-egy jó erős ága a közművelődés és a közösségfejlesztés, de vannak további erős ágai is: kulturális és művelődési-művészeti tevékenység, felnőttképzés, szociális munka, szociálpolitika, mentálhigiéné, egészségügyi és szociális munka, ismeretterjesztés, sport, szabadidős tevékenységek, és mások.

Ami a közösségfejlesztést illeti, alapvető jellemzője az integráns szemlélet, tehát hogy az embert tekinti a kiinduló pontnak, nem pedig az intézményi szempontokat.

A közösségfejlesztés másik nagyon lényeges kiindulópontja az volt, hogy akit nem lehet integrálni egy közösségi tevékenységbe, mert valamilyen okból nem akar bejönni a művelődési házba, ahhoz el kell menni.

A vele folytatott párbeszéd, kommunikáció lehetőséget ad számára az önbemutatásra, arra, hogy megfogalmazza a saját problémáit, s esetleg fel kell bátorítani őt arra, hogy másokkal is összejöjjön. A szakma kialakulásának logikája erősen rokonítható egymással, külföldön is, Magyarországon is.

A közösségi munka legfőbb feladata ma az intézményközi együttműködés szemléleti alapjainak kialakítása és gyakorlati megvalósítása lenne, a képessé tétellel a fókuszban. A lakosok nem mindig tudnak kapcsolatot teremteni az intézményekkel, így azoknak kellene közösségi kezdeményező szerepet betölteniük, felhasználva mindazt az önbizalom-építő, képessé tevő erőt, amit egy közösségi szinten kialakuló új viszony biztosítani tud.

A lehetőségek megismerése, az ellátástól való elmozdulás a saját élet irányításában való aktív részvételig akkor jöhet létre. Ha az intézmények a teljes embert, s nem pusztán a szolgáltatásaik szempontjából ellátásra szoruló ügyfelet látják az érintettekben;  ha a szolgáltatások nem csak egymás mellett jelennek meg, a másikról mit sem tudva, hanem az egyéni és közösségi utakat egységükben látva, egymással kölcsönhatásban is; s ha lehetőségeiket a helyzetből való kivezető utak intézményközi keresésére is felhasználják – az egész közösség hasznára.

Szükséges, hogy a civil – önsegítő, önszervező, önkéntes – kezdeményezéseket az intézmények erkölcsileg és szakmailag, a képessé tétel minden bekapcsolható eszközével támogassák, hiszen ennek számos hozadéka lesz az egyén, a közösség és az intézmények számára is. Fontos lépés ez az önállóság és az önbizalom fejlődésében; a másokért vállalt felelősség gyakorlattá szervezése pozitívan hat vissza az egyéni életvezetésre, motivációt épít az informális és formális tanulásra, stb.

Az önkéntes tevékenységek szaporodása idővel kiegészíti és módosíthatja is az intézményi szerepköröket, de nem teszi feleslegessé, csak a munka hangsúlyait helyezheti át a frontális ellátástól a mind szakszerűbb munka felé: koordináció, a közösségi munkaformák, s a képessé tétel szervezettebb formáinak kialakítása.

 

Speciális célok:

A fenti célok csak akkor érhetőek el, ha sikerül előrelépni a tudásbázis és partnerség fejlesztésében. A tudásbázis erősödésének meg kell jelennie a település civil szervezetinek működésében, a rendezvények szervezésében, a hagyományok átörökítésében, az innovációs készségek és képességek növelésében. A partnerség erősödése a feltétele az erőforrások leghatékonyabb, de kiegyenlítődést is szolgáló felhasználásának.